Lehettem volna

 

Ne törd magad, semmire való vagy!
Mennyi minden lehetett volna,
de agyába vésődött ez a mondat.
Amikor csókot dobva lazán elhagyták.
E pár szó okozta munkahelyi kudarcát,
megmérgezte minden párkapcsolatát,
fejében zakatoltak, torkát szorongatták.
További életét balsors kísérte.
Gyorsan peregtek a homokszemek,
mire rájött, így sokáig nem mehet,
"hogy az élet szép," tudjon hinni benne.
Teste, lelke segítségért kiáltott.
"El akarta hinni," hogy lehet változni,
tud majd nevetni, mer álmodozni,
többé már nem fog a múlton rágódni.
Egy jó társ mindenre megtanította.
Sok homokszem lepergett azóta,
lassan sétálunk egymás kezét fogva,
hogy találkoztunk, köszönjük a sorsnak.
Imáinkban kérjük, még sokáig így maradjon.
2024.

Megjegyzések

  1. Versemet a Gold Pen Irodalmi Kör heti feladatára írtam.
    Idézet: Zakály Viktória fiatal, kortárs író és költőnőtől való.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hálás szívvel jöttem

Szénahordás idején

Tükör és a hernyó /verses-mese/