Túlélni, túlélni

Téli reggeleken,

foga van a dérnek,

harapja a lábát

kicsi cinegének.

 

Fázósan sírdogál,

hol van a meleg nyár?

Társai már úton

egyedül álldogál.

 

Ő is elment volna,

megtréfálta varga,

kicsike cipőjét

gólya lábra varrta.

 

Gólya kárörvendve

sétált el előtte,

én ma elindulok,

csak ezt kelepelte.

 

Kicsi cinegének

halkult az éneke,

fáztak lábacskái

messze a tél vége.

 

Túlélni, túlélni,

mindig csak remélni,

mondta ezt suttogva,

nem mert énekelni.

Evokáció  Móra Ferenc A cinege cipője című versére

Kép: Pinterest

Eleség az ablakban

Fenn a felhők verekedtek,

hódunnájuk széjjel repedt,

egész éjjel hullott a hó,

lett is reggel látnivaló.

 

Faágakon hópamacsok,

réten, mezőn hótakarók,

éhesek a kismadarak,

nem találnak finom magvat.

 

Ingyenkonyhát megnyitottam,

diót, magot bőven raktam,

jött sok cinke és vörösbegy,

mindegyiknek örvendezek.

 

Míg tart a tél, enni kapnak,

öröm látni, sokan vannak,

veréb is jön, de nem bánom,

ő is kedves madár nálam.

 

Nyáron majd újra jönnek,

lombok között elrejtőznek,

csipegetik a férgeket,

szép hangjukon énekelnek.

2025.

Kép: Pinterestről