Egy kávé mellett

Fülledt nyári délután volt,

cukrászda teraszán ültem,

utcakép biz' nem varázsolt,

kávémat néztem elmerülten.

Fáknak ágai búsan bólogattak,

zöld levelekre ráült a szürke por,

úgy tűnt, már mindent feladtak,

egyre közelebb volt a poros beton.

Egy kóbor szellő arra tévedt,

felborzolta az álmos csendet,

megtáncoltatta a levélkéket,

kávémba meg port pöttyentett.

Szép kalapommal incselkedett,

kacagva pörgette, vitte magával,

hipp-hopp, már messziről integetett,

tán várta, hogy szaladok utána?

Nem szaladhattam, páromat vártam,

megpillantottam Őt a túloldalon,

szélfújta kalapommal, virággal karjában,

vele majd pezsgőt iszom a teraszon.

MI generált kép

Szürke kövek közt nyíló virág

Magját szellő repítette,

kövek közé leejtette,

kevés föld lett takarója,

hosszú telet átaludta.

 

Tavasszal a napsugarak,

ébresztették a kis magot,

esőfelhő megöntözte,

kövek suttogtak fölötte.

 

Hamarosan csoda történt,

kukucskáltak a levélkék,

ágaskodva nyujtózkodtak,

zöld ágakon bimbót hoztak.

 

Sok bimbócska mind kinyílott,

sokféle színben pompázott,

sárga, fehér és rózsaszín,

szürke kövek közt üde szín.

 

Szemnek kellemes e látvány,

olyan, mint egy szép szivárvány,

nyári szellő táncoltatja,

tarka lepkék ringnak rajta.

Kép:Pinterest