Meleg őszi napsugár vibrál arcomon,
aranyszínű lombok alatt mosolygok,
kedves erdőm napfényben ragyog,
e békességben csendben haladok.
Rőt avarban óvatosan lépkedek, mely
"legkisebb rezzenéstől megremeg"
levelek közt gombák kukucskálnak
kalapjukon apró pókok ugrálnak.
Kiszáradt fa törzsén megpihenek,
magas fák őrködnek fejem felett,
lombos erdő csendjében ringatózva,
fáradt lelkem pihen megnyugodva.
E szentélyben békés csend honol
sokáig így legyen, imádkozom,
időnként halkan sóhajtanak a fák,
mintha imáimra az áment mondanák.
Idézet: Wass Albert Csak csendesen című verséből
Kép Pinterest
.png)
