Minden reggel külön indulunk,
pedig egy irányba visz az utunk,
már nem sietünk az óvodába,
nem úgy esünk be az iskolába.
Gyerekek régóta külön indulnak,
barátokkal teszik meg az utat,
életvidám, bohókás fiatalok,
csivitelnek mint fecskecsapatok.
Sok lépcsőn lefelé a Metróba,
mi is mehetnék egymás kezét fogva,
cinkosan össze mosolyognánk,
az elmúlt éjszakára gondolván.
Azt hihetnék, boldog pár vagyunk,
lopva még puszit is adunk, kapunk,
lábaink egy ritmusra léphetnének,
rólunk mintázhatnák meg az egységet.
Mi mégis egy család vagyunk,
összeköt bennünket a múltunk,
a sokféle színből összefont évek,
még újra hangolódhatnak a lépések.
.png)
