Éj királynője

Éj királynője a földre szállt,

csillagok vitték a fátylát,

kiszáradt Föld néki könyörgött,

tégy csodát szép éjkirálynő!

Ő mosolyogva hívta a felhőket,

s ujjával egyet csettintett,

kövér esőcseppek a földre hullottak,

szomjazó föld mind magába szívta.

Kiszáradt patakok újra csobogtak,

állatok már nem voltak szomjasak,

a növények végre felfrissültek,

örültek minden esőcseppnek.

Örömtáncot jártak az emberek,

éj királynője is táncolt, nevetett,

esernyőjét kecsesen tartotta,

esőcseppek ragyogtak rajta.

Boldog volt, hogy segíthetett,

hajnalra minden elcsendesedett,

kandeláberek fénye halványult,

éj királynője pihenni indult.

Versem egy láncszem #AuroraAmeliaJoplin versláncában. A megadott képre írtam.

Elröppent boldogság (100 szavas próza)

A lány világéletében bizalmatlan volt, ebből adódóan nehezen barátkozott. Egy idő után családja elkönyvelte, már öreglány marad. A sors mégis tartogatott neki meglepetést.

Esős nyári nap volt, amikor megcsúszott a járdán és segítség nélkül nem tudott felállni. Egy középkorú férfi sietett hozzá. Ügyesen felsegítette és hazáig kísérte. A búcsúzásnál hosszan néztek egymás szemébe, majd telefonszámot cseréltek.

Másnap felhívta a lányt, harmadnap szintén, a negyedik napon találkoztak. Az első hosszú beszélgetést egyre több követte. A lány szívének ajtaja lassan kitárult, hogy beengedje a boldogságot. Szeretettel dédelgette, de valami még hiányzott, nem tudta megtartani. Újra egyedül maradt, és örökre bezárta szívének ajtaját.

Kép: Pinterest