Gyermekévek szép emléke
harangoknak kondulása,
nem csak az időt jelezte,
hívogatott imádságra.
Falumnak harangtornyában
ébredésre szólt a harang,
rövid imát mondtak,
s kezdődhetett a nap.
Míg szólt a déli harangszó
ebédhez terítettek,
Úrangyalát imádkozva
áldás volt az ételeken.
Harang mikor újra kondult,
már öreg volt az este,
hála imára kulcsolódtak
a megfáradt kezek.
Lépegető harangszóra
érkeztünk a misére,
lélekharang ha csendült,
holt lelkeket kísérte.
