Karácsonyi ajándék

 

Tomi anyukájával és nagyszüleivel, egy kicsi dunántúli faluban lakott. Egy sajnálatos balesetben apukája elhunyt, Ő pedig súlyos lábsérülést szenvedett. Így, szinte egész nap tolókocsijában üldögélt, nyáron, a verandán, télen az utcára néző szobaablak előtt. Mindkét helyről kényelmesen láthatta a falu utcájával párhuzamosan haladó fényes vasúti síneket, amelyeken, éjjel-nappal felváltva robogtak a tehervonatok, és a személyvonatok.

A falunak nem volt vasútállomása, így Tomi sóvárgó szemekkel csak a gyorsan elsuhanó vagonokat nézhette. Iskolába lábsérülése miatt nem járhatott, magántanuló lett, és nagyapja segített neki a tanulásban. Nagyon okos kisfiú volt, sokat olvasott, gyönyörűen rajzolt vonatokat, gőzmozdonyokat. Anyukája külföldön dolgozott, hogy minél több pénzt tudjon küldeni szüleinek. Amikor csak tehette hazajött Tomihoz, és ilyenkor táskájában mindig ott lapult egy-egy kicsi mozdony, vasutakról szóló könyv.

Tomi örült ezeknek az ajándékoknak, de titokban másra vágyott. Utazni szeretett volna, mégpedig vonaton. Kicsi földgömbjén ujjával rajzolta az útvonalat, és élénk fantáziájával, elképzelte milyen szép tájak mellett suhan el a vonata, melyik városban áll meg pihenni. Tizenegy éves volt, pontosan tudta, álma még jó sokáig nem valósulhat meg.

Ez miatt Ő csak egy kicsit kesergett, annál jobban a nagyszülei és az anyukája.

Titokban szervezkedtek, hogy mire eljön Karácsony ünnepe, a nagyszülők házába beköttetik az internetet, és ha már ott van, Tomi karácsonyi ajándéka egy Notebook lesz. Az internet segítségével kitágul majd számára a világ. Jobbnál jobb filmeket láthat a világ összes vasútvonalról, és így ha csak virtuálisan is, de körbe utazhatja az egész Földet.

Tomi, mint minden évben, most is nagyon várta a Karácsonyt. Szokása szerint vonatos képeket rajzolt és színezett anyukájának és a nagyszüleinek. Havas tájakon, virágos mezőkön, robogtak vonatai. Nagyapjával szövetkezve jól eldugták a rajzokat, hogy majd csak a karácsonyfa alatt találják meg őket. Tőle hiába kérdezték, hogy mit szeretne kapni Karácsonyra, most is azt válaszolta, hogy amit Ő szeretne, azt úgysem tudják teljesíteni, ezért nagyon fog örülni egy újabb kicsi mozdonynak. A nagyszülők megölelgették Tomit, és egymásra mosolyogtak, de semmit sem árultak el a nagy tervből.

Úgy alakultak a dolgok, hogy az ünnep előtti héten Tomit kötelező orvosi vizsgálatokra kellett bevinni a városi kórházba. Mint mindig, most is nagyapja ment vele a betegszállító mentővel, és ott maradt, amíg a vizsgálatok tartottak.

Anyukája úgy szervezte a dolgokat, hogy akkor menjenek az internetet szerelők, amikor Tomi nincs otthon. A hozzá tartozó dolgokat úgy rendezték el, hogy Tomi ne vegye észre. A Notebook is beüzemelve várta a Szenteste napját.

A vizsgálatok után hazatérve, Tomi beszámolt kórházi élményeiről, még egy kicsit tanulnia is kellett, és mivel nem tudott szaladgálni, valóban nem vette észre a változásokat.

Szenteste napján már reggel izgatott volt, de hiába kérdezgette mi lesz az Ő Jézuska ajándéka, mindenki csak nemmel válaszolt.

Már majdnem elpityeredett, amikor anyukája kitalálta, mivel jók lettek a vizsgálatok eredményei, már ebéd előtt közösen feldíszítik a karácsonyfát és a délutáni pihenés alatt talán majd a Jézuska is a fa alá teszi ajándékait.

Így is történt.

Tomi boldogan adogatta a díszeket, a csillagszórókat anyukájának. Nagyanyja főzte az ünnepi ebédet, nagyapja az fényfűzért rendezgette a karácsonyfán. Közben karácsonyi dalokat énekeltek. Így vidáman telt el a délelőtt. Tomi nagyapjával sugdolózott, hogy mikor, hogyan tegye az ajándék képeit a fa alá, mert nehéz eltalálni a megfelelő pillanatot.

Amikor mindennel elkészültek, Tomit elvitte anyukája, hogy szépen felöltöztesse, a nagyszülők szintén elmentek a szobájukba készülődni.

Míg ebédeltek a fényfüzér színesen világított a karácsonyfán. Ebéd után rövid pihenés következett, és mikor Tomit anyukája visszavitte a nappaliba, a karácsonyfa alatt már ott sorakoztak a névre szóló, szépen becsomagolt ajándékok.

Tomi izgatottan izgett-mozgott a tolószékében, szemeivel kereste az ajándékait. Látott kicsi dobozt, közepes és nagy dobozt, amire a neve volt írva.

Anyukája először a legkisebbet tette Tomi ölébe, abban egy szép kis mozdony várta, hogy a kisfiú rátaláljon. A középső doboz rajzmappát rejtett és sok-sok grafit és színes ceruzát. Tomi mindennek nagyon örült, de legjobban a nagydoboz izgatta a fantáziáját, vajon abban mi rejtőzhet.

Az egy kicsit nehezebb volt a többinél, így segítettek Tominak kibontani a csomagolásból.

Tomi ujjongott örömében, amikor meglátta a Notebook-t. Amikor megmutatták neki az internet vezetéket, a rutert, és hogy már a Notebook is be van üzemelve, Tomi örömében elsírta magát, de sírt anyukája, és a nagyszülei is. Mindannyian örültek Tomi örömének.

Most már semmi akadálya nem volt a kisfiú virtuális utazásának. Vacsora előtt nagyapja segítségével ismerkedett az internettel. Természetesen a világ leghosszabb vasútvonalát bemutató film lett az első, amire rákerestek. Vacsora után ámulva nézte a síkságokon száguldozó, a hegyek között kapaszkodó hosszú vonatokat.

Tomi vágya részben teljesült. Az már a jövő titka, hogy a valóságban mikor fog vonaton ülve utazgatni. Mert az lesz ám Tominak az igazi élmény!

2024.