A kíváncsi kandeláber

-


 

Unalmas este volt. A teret megvilágító kandeláberek tanakodtak, vajon mi történhetett? Órák óta senkit sem láttak. Nem sétáltak szerelmespárok, a padokon nem üldögéltek idős emberek. Még a kutyákat sem sétáltatták. Pedig, tegnap ilyenkor nagy volt a nyüzsgés. Az emberek kisebb-nagyobb csomagokat, fenyőfákat cipeltek. Ma meg senki sem tapossa a frissen lehullott havat.

- Hé, barátom! - kiáltott át egyik kandeláber az út túloldalán álló társának. Te tudod mi történhetett ma este az emberekkel?

- Nem tudom - válaszolta, én még csak egy hónapja kerültem ide. De, mindjárt megkérdezem a szomszédomat. Már egy óra hossza is eltelt, mire a tér összes kandeláberéhez elérkezett a kérdés.

Végül a tér legtávolabbi csücskében álló ütött-kopott, rozsdafoltos öreg kandeláber tudta a választ.

- Ó, hát ti nem tudhatjátok, mert újak vagytok. Ma van Szenteste, a kis Jézus születésének éjszakája. Nagy ünnep ez az embereknél. Ilyenkor mindenki otthon van a családjával. Feldíszítik a karácsonyfát, ajándékot adnak egymásnak, finomakat esznek, és szeretet, békesség van a szívükben. Ha jól sejtem, nemsokára már nem fogtok unatkozni, mert indulnak az éjféli misére, hogy köszöntsék a megszületett kis Jézuskát.

Mire a kíváncsi kandeláberhez megérkezett a válasz, már jöttek is az emberek. Kisebb, nagyobb csoportokban a közeli templom felé igyekeztek. Éjfélre járt az idő, de egyre többen jöttek. A hatalmas templom mindenkit befogadott. A hirtelen támadt csendben, éjfélkor megkondult a templom nagyharangja, és odabent megszólalt az orgonája. Az emberek pedig hangosan énekelték, „Mennyből az angyal lejött hozzátok…” A kandeláberek ámulva hallgatták a csodálatos éneket. Ilyen szépet ők még nem hallottak.

Olyan békés volt az éjszaka, sűrű pelyhekben hullott a hó, a kandeláberek hunyorgó fényükkel világítottak a templomból haza induló embereknek. Már Karácsony napjára fordult az idő. Az öreg kandeláber büszke volt magára, hogy egyedül Ő tudta, milyen szép ünnep a Karácsony.

- Talán jövőre, már én is megújult külsővel várhatom a Szentestét - sóhajtotta, és egy pillanatra lehunyta lámpa szemeit.

2024.


Kép: Pinterestről


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hálás szívvel jöttem

-
Kép
    "Látod e esteledik" Szűzanyám, az éjszaka már teregeti fátylát, hálás szívvel borulok le előtted, köszönő imámat fogadd el kérlek.   Reggel mielőtt indultam utamra, áldásodat kértem a mai napomra, félúton mégis visszafordultam, telefonomat otthon hagytam.   Hangosan bosszankodtam, morgolódtam, amikor mentő szirénáját hallottam, baleset történt amerre mentem volna, több autó is összetört darabokra.   Összeroskadva zokogtam, sírtam, tudtam, Te irányítottál jóságosan, feléd nyújtom hálával teli szívemet, köszönöm, hogy vigyáztad életemet.   Égi édesanyám, most ketten vagyunk, tündöklő csillag a lámpásunk, fényénél keresem tekintetedet, lelkemben már érzem kegyelmedet.   Kérlek, vigyázz földi gyermekeidre, azokra is, akik távol állnak Tőled, hiszem, Ők is eljönnek majd hozzád, ha segítségedet megtapasztalják. 2025. Kép: Pinterestről
Read more »

Szénahordás idején

-
Kép
  "Nem Pesten történt amit hallotok ott ily regényes dolgok nem történnek" Meleg nyár volt akkor, szénák petrencében, érte indult a szekér gazda béresével, annak módja szerint mindet felpakolta, rudazó rudat tetejére dobta, kender kötéllel jó feszesre húzta, maga is felmászott, indult hazaútra, halkan fütyörészett, hogy az idő teljen, négy ökör sem futott, nehéz volt a teher. Álmosság gyötörte éjszaka udvarolt, mámoros álmában szép kedvesével volt, vágyakozva idézte meggypiros ajkait, ölelte derekát, emelé szoknyáit, ám ekkor a szekér gödörbe ugratott, felébredt a legény, álma szertefoszlott, újra fütyörészett, hogy az idő teljen, négy ökör sem futott, nehéz volt a teher. Lassú pillantással a tájat fürkészte, érett búzatáblák lágy ringását nézte, lelki szemeivel Rózsikáját látta, karcsú derekán ringott sok szoknyája, hitte is meg nem is, dörzsölte a szemét, távolban egy lányt épp felfedezni vélt, mikor megismerte, jó nagyot kurjantott, szép kedvese volt az, akihez leugrott, m...
Read more »

Tükör és a hernyó /verses-mese/

-
Kép
Csúszik-mászik a hernyó, neki ez az élet nem jó. pillangó szeretne lenni, ám, esélye, bizony semmi, bánatában tükröt keres, elébe ül, úgy kesereg.   Kicsi tükröm sírva nézlek, nálam bizony mindenki szebb! Se kezem, se lábam, csupa ránc a hátam, zöld vagyok és csúnya, rám ugrik a béka.   Mondd meg nékem mit tegyek, hogy szép és kívánatos legyek? Úgy szeretnék repülni, pillangókkal táncolni, szellővel incselkedni, virágoktól nektárt csenni.   A tükör homlokát ráncolja, mit is mondjon a hernyónak. Gondolkodik, gondolkodik, itt már csak a csoda segít, míg a hernyócska pózol, varázs szavakat mormol.   Ha tapsolok nyisd ki szemed, a látványtól jó kedved lesz! Kinyitja szemét a hernyó, tükörben egy szép pillangó, szárnyaival integet, hernyócska boldogan nevet.   Lám, megtörtént a csoda, pillangó lett egy pillanatra. Kívánsága teljesült, igaz, sehová sem repült, hernyótestével megbékélt, most egy falevélen henyél. 2024.
Read more »