Újra eljött az Ősz

 

 

Nem hiába várakoztam,

végre, végre ideért,

az arcomra mosolyt csalt,

míg hallottam halk neszét.

 

Falevelek halkan súgták,

már a szomszéd réten jár,

hajamat is megfésültem,

mert, ha kócos, odébb áll.

 

Fenn a dombon nézelődtem,

gyönyörködtem a tájban,

csendben mögém lopakodott,

gyengéden ölelve vállam.

 

Oly szelíden nézett rám,

mint gyermekére az anya,

karjaival elringatott,

szép altatódalt dúdolva.

 

Még hallottam, hogy igérte,

tavasszal majd felébreszt,

amíg vigyáz mély álmomra,

lantján szép dalokat penget.

 

Ajkával gyengéden csókol,

elcsendesíti a szelet,

napsugárral cirógatja arcom,

s én nagyot nyújtózva, felébredek.

Evokációs vers Petőfi Sándor Ittvan az ősz itt van újra című versére

Kép: Pinterest