Éj királynője

Éj királynője a földre szállt,

csillagok vitték a fátylát,

kiszáradt Föld néki könyörgött,

tégy csodát szép éjkirálynő!

Ő mosolyogva hívta a felhőket,

s ujjával egyet csettintett,

kövér esőcseppek a földre hullottak,

szomjazó föld mind magába szívta.

Kiszáradt patakok újra csobogtak,

állatok már nem voltak szomjasak,

a növények végre felfrissültek,

örültek minden esőcseppnek.

Örömtáncot jártak az emberek,

éj királynője is táncolt, nevetett,

esernyőjét kecsesen tartotta,

esőcseppek ragyogtak rajta.

Boldog volt, hogy segíthetett,

hajnalra minden elcsendesedett,

kandeláberek fénye halványult,

éj királynője pihenni indult.

Versem egy láncszem #AuroraAmeliaJoplin versláncában. A megadott képre írtam.

Szürke kövek közt nyíló virág

Magját szellő repítette,

kövek közé leejtette,

kevés föld lett takarója,

hosszú telet átaludta.

 

Tavasszal a napsugarak,

ébresztették a kis magot,

esőfelhő megöntözte,

kövek suttogtak fölötte.

 

Hamarosan csoda történt,

kukucskáltak a levélkék,

ágaskodva nyujtózkodtak,

zöld ágakon bimbót hoztak.

 

Sok bimbócska mind kinyílott,

sokféle színben pompázott,

sárga, fehér és rózsaszín,

szürke kövek közt üde szín.

 

Szemnek kellemes e látvány,

olyan, mint egy szép szivárvány,

nyári szellő táncoltatja,

tarka lepkék ringnak rajta.

Kép:Pinterest