Együtt lélegezve

 

"Fürödtél-e már csendben és fényben,

este, ha lobban a néma tűz,"

hallgattad-e a nád susogását,

melyre az éj fátyla terül.

 *

Költőnk szíve együtt dobbant,

együtt lüktetett a természettel,

meghallotta halk sóhajtásait

a lassan leszálló esti ködben.

 *

Hajnalban szemeivel simogatta

az álomból ébredő természetet,

a kismadarak vidám trillázása,

 lüktető ritmust diktált vérének.

 *

Szívének egyformán kedves volt,

az erdő, a rét, partmentén a nádas,

őszintén tudott örülni,

a nyíló virágnak, virágzó fáknak.

 

Idézet: Fekete István: Nádas című verséből való

Kép:Pinterest