Együtt lélegezve

 

"Fürödtél-e már csendben és fényben,

este, ha lobban a néma tűz,"

hallgattad-e a nád susogását,

melyre az éj fátyla terül.

 *

Költőnk szíve együtt dobbant,

együtt lüktetett a természettel,

meghallotta halk sóhajtásait

a lassan leszálló esti ködben.

 *

Hajnalban szemeivel simogatta

az álomból ébredő természetet,

a kismadarak vidám trillázása,

 lüktető ritmust diktált vérének.

 *

Szívének egyformán kedves volt,

az erdő, a rét, partmentén a nádas,

őszintén tudott örülni,

a nyíló virágnak, virágzó fáknak.

 

Idézet: Fekete István: Nádas című verséből való

Kép:Pinterest

Sárga rózsa

 

Hajnal pírja simogatta,

harmat cseppje itatgatta,

mire dél lett, szirmot bontott,

tüzes napra rámosolygott.

Pillangók és kis bogárkák,

sárga színét megcsodálták,

illatából kortyolgattak,

napnyugtáig ott maradtak.

Nagy melegtől majd elájult,

illatfelhője is ritkult,

egy jóember megsajnálta,

kút vizével locsolgatta.

A csendes éj átölelte,

üdén pompázott reggelre,

aki arra járt megcsodálta,

ő lett kertem legszebb rózsája.

Kép:Pinterest