Meleg nyári estéken hegedült a tücsök,
altatódalt békakórus zümmögött,
nem volt sem háza, sem pedig ágya,
lapulevél alatt telt el minden éjszakája.
Míg tartott a nyár, nem gondolt a télre,
kicsi, meleg házra, füstölgő kéményre,
benne vetett ágyra, puha kispárnára,
finom falatokkal teli éléskamrára.
Ám jöttek a szelek, fújták a hideget,
békák már elbújtak, a tücsök meg didergett,
szorult helyzetében csak siránkozott,
ha senki sem segít, én bizony megfagyok!
Arra ment a csiga, hallotta jajszavát,
megsajnálta a tücsköt, ajánlotta házát.
Ha megígéred, hogy csendben maradsz,
nálam tavaszig nyugodtan ellakhatsz.
Van paplanom, párnám, szép lesz az álmod,
nyáron majd elhegedülöd kedves nótámat.
Kép: MI által generálva
.png)
