Eliza meglepődve nézte a hatalmasra nőtt kaktuszokat. Fogalma sem volt,
hogy kerülhetett ide a kaktusz ligetbe. Életében nem látott ilyen sokfélét.
Volt köztük gömbölyű, magas, egyenes, görbe, és ami legjobban ámulatba
ejtette, minden kaktusz tele volt szebbnél szebb virágokkal. A sárga,
piros, rózsaszín virágok, mint a tarka pillangók úgy hajladoztak a meleg
szélben.
Sétálás közben észre sem vette, hogy már a kaktusz liget közepében jár.
Ijedten nézett körbe, de sehol sem talált kifelé vezető ösvényt. Hangosan
zokogva kiabált segítségért, de bizony hiába. Senki sem hallotta meg kiáltását.
Teljesen elszédült a sok forgásban, amikor véletlenül az egyik kaktuszhoz
hozzáért. Tüskéi mélyen belefúródtak bal karjába. Bosszúsan csipegette ki őket,
de minden kihúzott tüske helyén piros vére serkent. Sehogy sem bírta elállítani
a vérzést. Kétségbeesetten keresgélt, vajon mit is tudna kezére tenni, de
sajnos semmit sem talált. Akkor észrevette, hogy az egyik kaktusznak csodálatos,
hatalmas szirmú hófehér virágai nőttek. Érdekes, eddig fel sem tűnt neki, hogy
fehéret virágzó kaktusz is van a sok színes közt. Nem sokat gondolkodott,
majdnem az összes virágot letépte róla és vérző kezére tette.
– Hála neked szép leány, majdnem megszabadítottál az átok alól.
Eliza nagyon megijedt, vajon ki szólhatott hozzá, amikor egyedül van a
kaktusz ligetben.
- Remegő hangon kérdezte – van itt valaki? Ha igen, gyere elő, hogy
lássalak!
Többször is megkérdezte, de kérdésére senki sem válaszolt. Lehet, hallucinál
a nagy melegtől, gondolta magában, és leült egy száraz földhalomra. A vérző
karjára tett fehér virágokat lassan csöpögő vére teljesen eláztatta.
Kicsit szédelegve felállt, hogy leszakítsa a kaktuszon maradt egyetlen
hófehér virágot. De hiába ágaskodott, nem érte el. Már-már feladta, amikor
valaki gyengéden átkarolta és felemelte. Hirtelen nem is gondolkodott, hogy is
érhette el a virágot. Ám amikor azt leszakította és vérző karjára tette, abban
a pillanatban körülötte minden megváltozott.
A kaktusz liget helyén zöld lombos fák voltak, és Ő egy hatalmas törzsű fa
tövében üldögélt, karjára egy nagy zöld levelet szorított.
Ámulva nézte a változást, és semmit sem értett. Hogy került ide, miért
szorongatja karján a falevelet? Hová tűntek a hatalmas kaktuszok?
Gondolatai gyorsan, válasz nélkül követték egymást. Már azt hitte teljesen
megzavarodott, amikor egy daliás ifjú legény közeledett felé mosolyogva.
Kezében egy korsót hozott, amely forrásvízzel volt tele.
Eliza ijedten nézett az ifjúra, aki szép szóval nyugtatta.
- Ne félj tőlem szép leány, hálával tartozom neked, amiért megmentettél az
évszázados átok alól.
Eliza semmit sem értett az ifjú szavaiból, kérdőn szólt hozzá.
- Ki vagy Te idegen?
Igyál ebből a forrásvízből, mosd le vele sebeidet, majd hallgasd meg
történetemet.
- Eliza lassan ébredezett lázas álmából. Résnyire nyitott szemeivel lassan
érzékelve fedezte fel, hogy saját szobájában, saját ágyán fekszik, a függönyt
langyos szellő lebegteti. Mögötte pedig kíváncsian kukucskálnak be a kora reggeli
napsugarak.
Egy aggódó szempár figyelte minden rezdülését, míg homlokán,
kezein épp a vizes borogatást cserélte.
- Hál' Istennek, hogy felébredtél szerelmem. - szólt megkönnyebbülten Misi,
Eliza férje. Nagyon aggódtam érted, egész éjjel a magas lázadat próbáltam
lejjebb vinni. Nem reagáltál a gyógyszerekre, ezért vizes borogatással
próbálkoztam.
Nem tudom hol jártál álmodban, de kaktuszokról beszéltél, amelyek
megszúrták kezedet. Virágról, amely meggyógyította, és, és még egy daliás ifjút
is emlegettél kedvesem.
Eliza az egészből semmit sem értett, hála férje gondos ápolásának, láza
már nem volt, de álmára bizony nem emlékezett. Óvatosan felült ágyában, és
lassan bontogatta le kezeiről a vizes borogatást.
Csodálkozva vette észre, bal alkarján az apró pontocskákat. Olyanok voltak,
mint az apró tűszúrások. Míg nézegette, Misi megnyugtatta.
A tűszúrásokat nézegeted szerelmem? Nagyon aggódtam érted és felhívtam az
akupunktúrával gyógyító orvos barátunkat. Szerencsére, még az éjjel eljött,
hogy segítsen rajtad. De ne aggódj, hamarosan nyoma sem lesz a tűszúrásoknak.
Eliza mosolyogva nézett férjére. Már kezdett emlékezni a kaktusz ligetes
álmára, de úgy gondolta, jobb, ha erről nem mesél Misinek. Úgyis csak lázálom
volt.
2025.
Képre írt történetem.
Kép : Pinterestről
Történetemre elismerő oklevelet kaptam a Múzsák Könyvtára csoport vezetőjétől.
.png)
