M. J. Kata /Márkus Katalin/ irogató blogja

      Álmomban egy padon ültem, rózsaszirmok körülöttem, mind illatos volt és piros, hittem, fenn a mennyben vagyok.   Halk lépéseket hallottam, tán hívat az Úr, gondoltam, bizony nagyon meglepődtem, rózsatündér állt előttem.   Rózsákból volt a ruhája, és szépséges koronája, kezében egy nyíló rózsa, néked hoztam kis anyóka.   Ne félj tőle, nincs tüskéje, ültesd el a kiskertedbe, rózsabokor lesz belőle, sok embernek örömére.   Gondolkodtam, miért mondja, vaj' mit tudhat ez a rózsa, látom, kételkedsz szavamban, megtudhatod miért mondtam.   Sok ember jött egymás után, kik a rózsát megszagolták, mind boldog arccal távoztak, betegségből meggyógyultak.   Rózsatündér is mosolygott, majd kedvesen elbocsájtott, ekkor bizony felébredtem, semmi sem volt a kezemben.   Emlékeztem mit álmodtam, mindent gyorsan le is írtam, lerajzoltam, hogy lássátok, rózsaország varázslatos. 2025. Képre írt versem. Kép: Pinterestről

Eliza meglepődve nézte a hatalmasra nőtt kaktuszokat. Fogalma sem volt, hogy kerülhetett ide a kaktusz ligetbe. Életében nem látott ilyen sokfélét. Volt köztük gömbölyű, magas, egyenes, görbe, és ami legjobban ámulatba ejtette, minden kaktusz tele volt szebbnél szebb virágokkal. A sárga, piros, rózsaszín virágok, mint a tarka pillangók úgy hajladoztak a meleg szélben. Sétálás közben észre sem vette, hogy már a kaktusz liget közepében jár. Ijedten nézett körbe, de sehol sem talált kifelé vezető ösvényt. Hangosan zokogva kiabált segítségért, de bizony hiába. Senki sem hallotta meg kiáltását. Teljesen elszédült a sok forgásban, amikor véletlenül az egyik kaktuszhoz hozzáért. Tüskéi mélyen belefúródtak bal karjába. Bosszúsan csipegette ki őket, de minden kihúzott tüske helyén piros vére serkent. Sehogy sem bírta elállítani a vérzést. Kétségbeesetten keresgélt, vajon mit is tudna kezére tenni, de sajnos semmit sem talált. Akkor észrevette, hogy az egyik kaktusznak csodálatos...