Öröm az olvasás /100 szavas történet/

 

A kislány csillogó szemekkel állt a könyvesbolt kirakata előtt. Apró ujjával mutogatva egyenként betűzte és olvasta össze a meséskönyvek címeit. Ünnepek alkalmával mindig meséskönyv ajándékot kért szüleitől. Majd a pöttyös könyvek következtek kedves történeteikkel. Első csíkos könyvének címe a Vilma doktorasszony volt. Az igaz történetet feldolgozó regény megtanította, hogy kitartással szorgalmas tanulással elérheti kitűzött célját. Fiatal lány volt, amikor szerelmes kalandregényeket olvasva ábrándozott, majd a komolyabb szépirodalmi, történelmi regények hosszú sora következett. Minden elolvasott könyv és verseskötet csiszolta, tágította tudását. Egyre jobban érlelődött benne az elhatározás, hogy tanító néni lesz, kisdiákjainak így tovább tudja adni az irodalom az olvasás szeretetét.

MI által generált kép

Sorok között Magazintól szép elismerő oklevelet kaptam írásomért. Hálásan köszönöm!💓

Tücsök és a csiga /100 szavas verses mese/

 

Meleg nyári estéken hegedült a tücsök, 

altatódalt békakórus zümmögött,

nem volt sem háza, sem pedig ágya,

lapulevél alatt telt el minden éjszakája.

 

Míg tartott a nyár, nem gondolt a télre,

kicsi, meleg házra, füstölgő kéményre,

benne vetett ágyra, puha kispárnára,

finom falatokkal teli éléskamrára.

 

Ám jöttek a szelek, fújták a hideget,

békák már elbújtak, a tücsök meg didergett,

szorult helyzetében csak siránkozott,

ha senki sem segít, én bizony megfagyok!

 

Arra ment a csiga, hallotta jajszavát,

megsajnálta a tücsköt, ajánlotta házát.

Ha megígéred, hogy csendben maradsz,

nálam tavaszig nyugodtan ellakhatsz.

 

Van paplanom, párnám, szép lesz az álmod,

nyáron majd elhegedülöd kedves nótámat.

Kép: MI által generálva

Elröppent boldogság (100 szavas próza)

A lány világéletében bizalmatlan volt, ebből adódóan nehezen barátkozott. Egy idő után családja elkönyvelte, már öreglány marad. A sors mégis tartogatott neki meglepetést.

Esős nyári nap volt, amikor megcsúszott a járdán és segítség nélkül nem tudott felállni. Egy középkorú férfi sietett hozzá. Ügyesen felsegítette és hazáig kísérte. A búcsúzásnál hosszan néztek egymás szemébe, majd telefonszámot cseréltek.

Másnap felhívta a lányt, harmadnap szintén, a negyedik napon találkoztak. Az első hosszú beszélgetést egyre több követte. A lány szívének ajtaja lassan kitárult, hogy beengedje a boldogságot. Szeretettel dédelgette, de valami még hiányzott, nem tudta megtartani. Újra egyedül maradt, és örökre bezárta szívének ajtaját.

Kép: Pinterest

100szavas történetem

 

Sok-sok évvel ezelőtt szemeim épp oly fényesen, tisztán ragyogtak, mint a tükröm. Tele voltam tervekkel, vágyakkal, álmokkal, reménnyel. Páromban megtaláltam azt az ideális társat, barátot, bizalmasomat, akiről fiatal lánykoromban álmodoztam. A szemeim, a tükröm, még mindig ragyogott. Ahogy megjelentek szemeim körül az első halvány szarkalábak, úgy jöttek tükrömre az első hajszálrepedések. Szemem fénye időnként elhomályosult, de még vissza tudta varázsolni ragyogását, de tükröm hajszálrepedései egyre mélyebbek lettek.

Kegyetlen dolgok történtek velem. Életem, tükröm, szilánkokra törött…Temettem, temettem, temettem...Szemeim ragyogását könnyek homályosították el. Ha most fénytelen szemeimmel belenézek csorba tükrömbe, nyomát sem látom annak a csillogó szemű, vidám fiatal lánynak, aki voltam.

Kép:Pinterest

Okos lovak

 

A fiatal lovak jókedvűen szaladgáltak karámjukban. Időnként fincot rúgva megdöngették a karám oszlopait. Ez idő alatt az udvari homokozóban önfeledten játszott a gazda hároméves kisfia. A sokadik rúgás következtében az egyik karámoszlop kidőlt. Észrevették ezt a lovak és már nyargaltak is az udvar felé.A gazda rémülten nézte vágtató lovait, a homokban játszó kisfiát. Hiába rohant hangosan kiabálva, a lovak már elérték a homokozót. Becsukta szemeit, nem akarta végignézni a tragédiát. Ám a lovak okosak voltak. Nagy ívben átugrattak a kisfiú feje fölött és visszavágtattak karámjukba. A kisfiú tágra nyílt szemmel nézett utánuk, apukája könnyes szemmel paskolgatta okos lovai nyakát.

Fotó: Pinterest

Tánciskolában kezdődött / Képes játékra írt 100 szavas történet /

  

Egymásba kapaszkodtunk merev testtartással, egy-két-há, egy-két-há- és elindult a zene. Remegő lábakkal óvatosan léptünk, míg fél szemünkkel a tánctanárt figyeltük.

Lopva az arcodra pillantottam, meglepődve láttam mosolyogva nézel.

Amikor összekapcsolódott tekintetünk, varázsütésre eltűnt lábaink görcsös merevsége.

Vágytól csillogó gyönyörű szemeid rabul ejtettek, így táncoltunk az andalító dallamokra. Csípőm ringását követte a tiéd, a zene ütemére könnyedén forogtunk. Míg egymást néztük, szívünk egy ritmusra dobbant, nem érzékeltük, hogy vége a zenének. A tánctanár tovább tapsolt, egy-két-há, egy-két-há- és mi mámorosan forogtunk. Lelkünk már tudhatta a ki nem mondott szavakat…

Szép pár voltunk a koszorúcskán, és pár évvel később esküvőnk felejthetetlen boldog napján.

Utolsó naplemente /százszavas történet/

Lassan ballagott a folyóparton. Talpa alatt halkan zizegtek a száraz falevelek, melyeknek rőtbarna színét a hegyek csúcsán üldögélő napsugarak aranyozták.

Az asszony szomorú arcát, haját is megsimogatták, akit a gyönyörű, ezerszínű, őszvégi naplemente sem tudott felvidítani.

Pár percig még ringatóztak az alig fodrozódó vízben, majd eltűntek a magas hegyek mögött. Lassan maguk után húzták az alkony szürkésfekete fátylát. Az asszony fázósan gombolta be fekete kabátját és emlékeibe elmerülve suttogta - megint egy nap nélküled. Észre sem vette, hogy letért a kitaposott útról. A folyó vize halkan surrant cipőjébe, amit nem, vagy nem akart érzékelni…Alkony csendjében lélekharang hangját sodorta a szél.

2025.

Kép Internetről.