Újra eljött az Ősz

 

 

Nem hiába várakoztam,

végre, végre ideért,

az arcomra mosolyt csalt,

míg hallottam halk neszét.

 

Falevelek halkan súgták,

már a szomszéd réten jár,

hajamat is megfésültem,

mert, ha kócos, odébb áll.

 

Fenn a dombon nézelődtem,

gyönyörködtem a tájban,

csendben mögém lopakodott,

gyengéden ölelve vállam.

 

Oly szelíden nézett rám,

mint gyermekére az anya,

karjaival elringatott,

szép altatódalt dúdolva.

 

Még hallottam, hogy igérte,

tavasszal majd felébreszt,

amíg vigyáz mély álmomra,

lantján szép dalokat penget.

 

Ajkával gyengéden csókol,

elcsendesíti a szelet,

napsugárral cirógatja arcom,

s én nagyot nyújtózva, felébredek.

Evokációs vers Petőfi Sándor Ittvan az ősz itt van újra című versére

Kép: Pinterest

A fák sóhaja

 

 

Meleg őszi napsugár vibrál arcomon,

aranyszínű lombok alatt mosolygok,

kedves erdőm napfényben ragyog,

e békességben csendben haladok.

 

Rőt avarban óvatosan lépkedek, mely

"legkisebb rezzenéstől megremeg"

levelek közt gombák kukucskálnak

kalapjukon apró pókok ugrálnak.

 

Kiszáradt fa törzsén megpihenek,

magas fák őrködnek fejem felett,

lombos erdő csendjében ringatózva,

fáradt lelkem pihen megnyugodva.

 

E szentélyben békés csend honol

sokáig így legyen, imádkozom,

időnként halkan sóhajtanak a fák,

mintha imáimra az áment mondanák.

 

Idézet: Wass Albert Csak csendesen című verséből

Kép Pinterest

Együtt lélegezve

 

"Fürödtél-e már csendben és fényben,

este, ha lobban a néma tűz,"

hallgattad-e a nád susogását,

melyre az éj fátyla terül.

 *

Költőnk szíve együtt dobbant,

együtt lüktetett a természettel,

meghallotta halk sóhajtásait

a lassan leszálló esti ködben.

 *

Hajnalban szemeivel simogatta

az álomból ébredő természetet,

a kismadarak vidám trillázása,

 lüktető ritmust diktált vérének.

 *

Szívének egyformán kedves volt,

az erdő, a rét, partmentén a nádas,

őszintén tudott örülni,

a nyíló virágnak, virágzó fáknak.

 

Idézet: Fekete István: Nádas című verséből való

Kép:Pinterest

Nagytakarítás

 

Oly szemetes a Föld, takarításra vár,

varázslás segíthetne, de munka vár reám,

zsenge ágakból seprűt kötöttem,

illatos virágokkal jól tele tűzdeltem.

 

Elkezdtem a söprést úttalan utakon,

ahogy tisztult az út, eltűnt a sok lom,

lassan haladtam, mezőkön, réteken,

seprőm nyomán friss illat terjedt.

 

Hamarosan már a hegyekben jártam,

seprőm nem kopott, nem fáradt a lábam,

láthatatlan kezek sokat segítettek,

amerre néztem, minden tiszta lett.

 

Könnyedén, szabadon lélegzett a Föld,

gaztenger helyén sok virág tündökölt,

jókedvűen mosolygott a Nap,

csillagok is fényesebben ragyogtak.

 

Úgy vélem, mégis történtek varázslatos dolgok.

Kép: Pinterest

Öröm az olvasás

 Új papírillatú könyv,

még töretlen lapjai,

élénk színű betűivel

olvasásra hívogatnak.

És én buzgón olvasok,

napfénynél, lámpafénynél,

jelképesen eggyé válok 

a könyvben szereplőkkel. 

Régi megsárgult könyvek 

lapjait, óvatosan forgatom,

hisz értékük felbecsülhetetlen,

elődeink életét, történeteit őrzik.

Ha ezekből a könyvekből

olvasok, újra éled a múlt, 

titkok, tragédiák, sorsok,

szerelmek néma őrzői.

Olvasás a tudás alapja,

minden elolvasott könyv

ezt a tudást gyarapítja.

Ismeretterjesztő könyvek

segítségével bejárhatjuk 

a világ legrejtettebb zugait,

ha figyelemmel, átéléssel olvasunk,

mi is ott találjuk magunkat

a legmagasabb hegycsúcson, 

vagy egy sűrű őserdőben.

Mindezeket az élményeket

könyveink adják, hála

a szerzőknek, kiadóknak.

Kép:Pinterest

Őszi képek

 
 

Mézédes szőlőből

finom must csordul,

darazsaknak hada,

egy utolsót kortyol.

 

Őszirózsa szirmát

hűvös szél borzolja,

száraz napraforgót

cinege koppintja.

 

Mosolygó gesztenye

gurul az avarban,

burkából vetkőzve,

egy-egy dió pottyan.

 

Erdők tisztásain

agancsok csattognak,

csíkos vadmalacok,

makk után kutatnak.

 

Didergő hajnalon

kismadár sem dalol,

harmatcseppek ringnak,

pókhálós ágakon.

 

Patakok hűs vize

ködfelhőt pipál,

elbújik mögötte

az őszi napsugár.

 

Esti harangszóra

nem rezdül falevél,

tücsök sem ciripel,

reszketve henyél.

Sorok között Magazintól szép elismerő oklevelet kaptam írásomért. Hálásan köszönöm!💓

Emlékeim közt jártam

Régi ajtó kulcsra zárva,

emlékeimet rejti,

rozsdás kulcsát megtaláltam,

nyikorogva lassan nyílik.

 

Nyitott ajtón most belépek,

percegő szút zavarva,

emlékeim felélednek,

szívem torkomban dobban.

 

Felidézem ami szép volt,

anyám kedves, halk szavát,

apám nótája, de rég szólt,

dúdolom a dallamát.

 

Távolból a nagyszüleim

vissza-vissza intenek,

oly jó látni szeretteim,

sírok, mint egy kisgyerek.

 

Jönnek, jönnek az emlékek,

látni vélem önmagam,

copfos kislány labdát kerget,

szaladgál, még gondtalan.

 

Lassan lehunyom szememet,

ajtóm újra csukódik,

jó volt kicsit emlékeznem,

szívem is majd megnyugszik.

Kép: Pinterest