A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tél. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 21., péntek

Tücsök és a csiga /100 szavas verses mese/


 

Meleg nyári estéken hegedült a tücsök, 

altatódalt békakórus zümmögött,

nem volt sem háza, sem pedig ágya,

lapulevél alatt telt el minden éjszakája.

 

Míg tartott a nyár, nem gondolt a télre,

kicsi, meleg házra, füstölgő kéményre,

benne vetett ágyra, puha kispárnára,

finom falatokkal teli éléskamrára.

 

Ám jöttek a szelek, fújták a hideget,

békák már elbújtak, a tücsök meg didergett,

szorult helyzetében csak siránkozott,

ha senki sem segít, én bizony megfagyok!

 

Arra ment a csiga, hallotta jajszavát,

megsajnálta a tücsköt, ajánlotta házát.

Ha megígéred, hogy csendben maradsz,

nálam tavaszig nyugodtan ellakhatsz.

 

Van paplanom, párnám, szép lesz az álmod,

nyáron majd elhegedülöd kedves nótámat.


Kép: MI által generálva




2026. augusztus 6., csütörtök

Túlélni, túlélni





Téli reggeleken,

foga van a dérnek,

harapja a lábát

kicsi cinegének.

 

Fázósan sírdogál,

hol van a meleg nyár?

Társai már úton

egyedül álldogál.

 

Ő is elment volna,

megtréfálta varga,

kicsike cipőjét

gólya lábra varrta.

 

Gólya kárörvendve

sétált el előtte,

én ma elindulok,

csak ezt kelepelte.

 

Kicsi cinegének

halkult az éneke,

fáztak lábacskái

messze a tél vége.

 

Túlélni, túlélni,

mindig csak remélni,

mondta ezt suttogva,

nem mert énekelni.


Evokáció  Móra Ferenc A cinege cipője című versére


Kép: Pinterest


2025. január 19., vasárnap

Eleség az ablakban



Fenn a felhők verekedtek,
hódunnájuk széjjel repedt,
egész éjjel hullott a hó,
lett is reggel látnivaló.
 
Faágakon hópamacsok,
réten, mezőn hótakarók,
éhesek a kismadarak,
nem találnak finom magvat.
 
Ingyenkonyhát megnyitottam,
diót, magot bőven raktam,
jött sok cinke és vörösbegy,
mindegyiknek örvendezek.
 
Míg tart a tél, enni kapnak,
öröm látni, sokan vannak,
veréb is jön, de nem bánom,
ő is kedves madár nálam.
 
Nyáron majd újra jönnek,
lombok között elrejtőznek,
csipegetik a férgeket,
szép hangjukon énekelnek.
2025.
Kép: Pinterestről

2024. december 15., vasárnap

A kíváncsi kandeláber


 

Unalmas este volt. A teret megvilágító kandeláberek tanakodtak, vajon mi történhetett? Órák óta senkit sem láttak. Nem sétáltak szerelmespárok, a padokon nem üldögéltek idős emberek. Még a kutyákat sem sétáltatták. Pedig, tegnap ilyenkor nagy volt a nyüzsgés. Az emberek kisebb-nagyobb csomagokat, fenyőfákat cipeltek. Ma meg senki sem tapossa a frissen lehullott havat.

- Hé, barátom! - kiáltott át egyik kandeláber az út túloldalán álló társának. Te tudod mi történhetett ma este az emberekkel?

- Nem tudom - válaszolta, én még csak egy hónapja kerültem ide. De, mindjárt megkérdezem a szomszédomat. Már egy óra hossza is eltelt, mire a tér összes kandeláberéhez elérkezett a kérdés.

Végül a tér legtávolabbi csücskében álló ütött-kopott, rozsdafoltos öreg kandeláber tudta a választ.

- Ó, hát ti nem tudhatjátok, mert újak vagytok. Ma van Szenteste, a kis Jézus születésének éjszakája. Nagy ünnep ez az embereknél. Ilyenkor mindenki otthon van a családjával. Feldíszítik a karácsonyfát, ajándékot adnak egymásnak, finomakat esznek, és szeretet, békesség van a szívükben. Ha jól sejtem, nemsokára már nem fogtok unatkozni, mert indulnak az éjféli misére, hogy köszöntsék a megszületett kis Jézuskát.

Mire a kíváncsi kandeláberhez megérkezett a válasz, már jöttek is az emberek. Kisebb, nagyobb csoportokban a közeli templom felé igyekeztek. Éjfélre járt az idő, de egyre többen jöttek. A hatalmas templom mindenkit befogadott. A hirtelen támadt csendben, éjfélkor megkondult a templom nagyharangja, és odabent megszólalt az orgonája. Az emberek pedig hangosan énekelték, „Mennyből az angyal lejött hozzátok…” A kandeláberek ámulva hallgatták a csodálatos éneket. Ilyen szépet ők még nem hallottak.

Olyan békés volt az éjszaka, sűrű pelyhekben hullott a hó, a kandeláberek hunyorgó fényükkel világítottak a templomból haza induló embereknek. Már Karácsony napjára fordult az idő. Az öreg kandeláber büszke volt magára, hogy egyedül Ő tudta, milyen szép ünnep a Karácsony.

- Talán jövőre, már én is megújult külsővel várhatom a Szentestét - sóhajtotta, és egy pillanatra lehunyta lámpa szemeit.

2024.


Kép: Pinterestről


Újra eljött az Ősz

    Nem hiába várakoztam, végre, végre ideért, az arcomra mosolyt csalt, míg hallottam halk neszét.   Falevelek halkan súgták, már a szomszé...