Erdei sétánk


Égbe nyúló magas hegyek,
mily csodálatos a táj,
tűlevelű szép fenyvesek,
boldog, aki arra jár.
Szívemnek mégis kedvesebb
Zala szelíd dombsága,
gyertyányosok és tölgyesek,
gombák rejtett világa.
A Vétyemi ősbükkösben,
"Álmokat tép a kétség"
óriásfák üdvözölnek,
oly felemelő érzés.
Ámulsz erdők templomában,
hangosan szólni vétség,
hinnéd, mily csalfa káprázat,
"De velünk van a szépség."
2024.
Kép: Vétyemi ősbükkös /részlet/

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hálás szívvel jöttem

Szénahordás idején

Tükör és a hernyó /verses-mese/