Szú rágta fiókban megsárgult levél,
rajta még töretlen a viaszpecsét,
mikor rátaláltam kíváncsian néztem,
vajon ki írhatta, mi van a levélben.
Óvatosan feltörtem a viaszpecsétet,
szálkás betűkkel írt sorokra leltem,
lassan olvastam a régies szavakat,
titokra leltem, mely nagyon felkavart.
Öregasszony írta szörnyű vallomását,
e levéltől remélte holtában nyugvását,
egy életen át magában hordozta,
végig attól rettegett, kiderül titka.
Fiatal volt egykor, szép és kívánatos,
részeges ura mellett szeretőt tartott,
nem egyet, nem kettőt, számtalant,
utolsónak egy szép vándorlegény akadt.
Akkoriban egy távoli tanyán laktak,
látótávolságban szomszédok nem voltak,
sok volt a munka, mindig volt béres,
ám egy idő múltán, mindegyik meglépett.
Hogy hová, arról nem szólt az írás,
de a távoli tanyán nem volt gyereksírás,
csak egyszer sírtak, angyalként röppentek,
olyankor az ura hirtelen józan lett.
Szép vándorlegény alig megérkezett,
asszonyra, tanyára hamar szemet vetett,
egyiket megkapta, másikért dolgozott,
a tanyás gazda meg egész nap ivott.
A legény kérő szavakat duruzsolt fülébe,
mihaszna gazdát némítsák el végleg,
sötét éjszakákon terveket szőttek,
a furfangos gazda, kihallgatta őket.
Sok napon keresztül részegséget színlelt,
a végzetes estén megváltozott minden,
gazda helyett a szép legény lett halott,
kiszáradt kútban föld alatt nyugodott.
Földdel teli kút megőrizte titkát,
fölötte egy fűzfa növesztette ágát,
nem asszonynak való lett az élete,
szörnyű titkát még gyónni sem merte.
Oly régi a történet, kár lenne bolygatni,
a tanyának helyét nem lehet fellelni,
Szörnyű tetteikért majd odafenn felelnek,
én meg elégettem a megsárgult levelet.
2025.
Kép: Pinterest
.png)
