Újra eljött az Ősz

 

 

Nem hiába várakoztam,

végre, végre ideért,

az arcomra mosolyt csalt,

míg hallottam halk neszét.

 

Falevelek halkan súgták,

már a szomszéd réten jár,

hajamat is megfésültem,

mert, ha kócos, odébb áll.

 

Fenn a dombon nézelődtem,

gyönyörködtem a tájban,

csendben mögém lopakodott,

gyengéden ölelve vállam.

 

Oly szelíden nézett rám,

mint gyermekére az anya,

karjaival elringatott,

szép altatódalt dúdolva.

 

Még hallottam, hogy igérte,

tavasszal majd felébreszt,

amíg vigyáz mély álmomra,

lantján szép dalokat penget.

 

Ajkával gyengéden csókol,

elcsendesíti a szelet,

napsugárral cirógatja arcom,

s én nagyot nyújtózva, felébredek.

Evokációs vers Petőfi Sándor Ittvan az ősz itt van újra című versére

Kép: Pinterest

A fák sóhaja

 

 

Meleg őszi napsugár vibrál arcomon,

aranyszínű lombok alatt mosolygok,

kedves erdőm napfényben ragyog,

e békességben csendben haladok.

 

Rőt avarban óvatosan lépkedek, mely

"legkisebb rezzenéstől megremeg"

levelek közt gombák kukucskálnak

kalapjukon apró pókok ugrálnak.

 

Kiszáradt fa törzsén megpihenek,

magas fák őrködnek fejem felett,

lombos erdő csendjében ringatózva,

fáradt lelkem pihen megnyugodva.

 

E szentélyben békés csend honol

sokáig így legyen, imádkozom,

időnként halkan sóhajtanak a fák,

mintha imáimra az áment mondanák.

 

Idézet: Wass Albert Csak csendesen című verséből

Kép Pinterest

Együtt lélegezve

 

"Fürödtél-e már csendben és fényben,

este, ha lobban a néma tűz,"

hallgattad-e a nád susogását,

melyre az éj fátyla terül.

 *

Költőnk szíve együtt dobbant,

együtt lüktetett a természettel,

meghallotta halk sóhajtásait

a lassan leszálló esti ködben.

 *

Hajnalban szemeivel simogatta

az álomból ébredő természetet,

a kismadarak vidám trillázása,

 lüktető ritmust diktált vérének.

 *

Szívének egyformán kedves volt,

az erdő, a rét, partmentén a nádas,

őszintén tudott örülni,

a nyíló virágnak, virágzó fáknak.

 

Idézet: Fekete István: Nádas című verséből való

Kép:Pinterest

Nagytakarítás

 

Oly szemetes a Föld, takarításra vár,

varázslás segíthetne, de munka vár reám,

zsenge ágakból seprűt kötöttem,

illatos virágokkal jól tele tűzdeltem.

 

Elkezdtem a söprést úttalan utakon,

ahogy tisztult az út, eltűnt a sok lom,

lassan haladtam, mezőkön, réteken,

seprőm nyomán friss illat terjedt.

 

Hamarosan már a hegyekben jártam,

seprőm nem kopott, nem fáradt a lábam,

láthatatlan kezek sokat segítettek,

amerre néztem, minden tiszta lett.

 

Könnyedén, szabadon lélegzett a Föld,

gaztenger helyén sok virág tündökölt,

jókedvűen mosolygott a Nap,

csillagok is fényesebben ragyogtak.

 

Úgy vélem, mégis történtek varázslatos dolgok.

Kép: Pinterest

Öröm az olvasás

 Új papírillatú könyv,

még töretlen lapjai,

élénk színű betűivel

olvasásra hívogatnak.

És én buzgón olvasok,

napfénynél, lámpafénynél,

jelképesen eggyé válok 

a könyvben szereplőkkel. 

Régi megsárgult könyvek 

lapjait, óvatosan forgatom,

hisz értékük felbecsülhetetlen,

elődeink életét, történeteit őrzik.

Ha ezekből a könyvekből

olvasok, újra éled a múlt, 

titkok, tragédiák, sorsok,

szerelmek néma őrzői.

Olvasás a tudás alapja,

minden elolvasott könyv

ezt a tudást gyarapítja.

Ismeretterjesztő könyvek

segítségével bejárhatjuk 

a világ legrejtettebb zugait,

ha figyelemmel, átéléssel olvasunk,

mi is ott találjuk magunkat

a legmagasabb hegycsúcson, 

vagy egy sűrű őserdőben.

Mindezeket az élményeket

könyveink adják, hála

a szerzőknek, kiadóknak.

Kép:Pinterest

Őszi képek

 
 

Mézédes szőlőből

finom must csordul,

darazsaknak hada,

egy utolsót kortyol.

 

Őszirózsa szirmát

hűvös szél borzolja,

száraz napraforgót

cinege koppintja.

 

Mosolygó gesztenye

gurul az avarban,

burkából vetkőzve,

egy-egy dió pottyan.

 

Erdők tisztásain

agancsok csattognak,

csíkos vadmalacok,

makk után kutatnak.

 

Didergő hajnalon

kismadár sem dalol,

harmatcseppek ringnak,

pókhálós ágakon.

 

Patakok hűs vize

ködfelhőt pipál,

elbújik mögötte

az őszi napsugár.

 

Esti harangszóra

nem rezdül falevél,

tücsök sem ciripel,

reszketve henyél.

Sorok között Magazintól szép elismerő oklevelet kaptam írásomért. Hálásan köszönöm!💓

Emlékeim közt jártam

Régi ajtó kulcsra zárva,

emlékeimet rejti,

rozsdás kulcsát megtaláltam,

nyikorogva lassan nyílik.

 

Nyitott ajtón most belépek,

percegő szút zavarva,

emlékeim felélednek,

szívem torkomban dobban.

 

Felidézem ami szép volt,

anyám kedves, halk szavát,

apám nótája, de rég szólt,

dúdolom a dallamát.

 

Távolból a nagyszüleim

vissza-vissza intenek,

oly jó látni szeretteim,

sírok, mint egy kisgyerek.

 

Jönnek, jönnek az emlékek,

látni vélem önmagam,

copfos kislány labdát kerget,

szaladgál, még gondtalan.

 

Lassan lehunyom szememet,

ajtóm újra csukódik,

jó volt kicsit emlékeznem,

szívem is majd megnyugszik.

Kép: Pinterest

Vidám kaland /mesevers/

                                                    Gesztenye Gusztika gurul az avarban

fejére váratlan egy kemény dió koppan,

meglepődve megáll, fájó fejét fogja,

mögötte bocsánatot kér a kicsi diócska.

Gesztenye Gusztika bosszankodva nézi,

kicsi vagy és kemény Dióbél Béni,

haragnak nyoma sincs, összeparoláznak,

a színes avarban már együtt gurulnak.

Vidáman versenyeznek, melyikük a gyorsabb,

észre sem veszik, hogy elbújt a fényes Nap,

falevél ágyukban aludni térnek,

átölelik egymást, mint a jó testvérek.

MI által generált kép

 

Éj királynője

Éj királynője a földre szállt,

csillagok vitték a fátylát,

kiszáradt Föld néki könyörgött,

tégy csodát szép éjkirálynő!

Ő mosolyogva hívta a felhőket,

s ujjával egyet csettintett,

kövér esőcseppek a földre hullottak,

szomjazó föld mind magába szívta.

Kiszáradt patakok újra csobogtak,

állatok már nem voltak szomjasak,

a növények végre felfrissültek,

örültek minden esőcseppnek.

Örömtáncot jártak az emberek,

éj királynője is táncolt, nevetett,

esernyőjét kecsesen tartotta,

esőcseppek ragyogtak rajta.

Boldog volt, hogy segíthetett,

hajnalra minden elcsendesedett,

kandeláberek fénye halványult,

éj királynője pihenni indult.

Versem egy láncszem #AuroraAmeliaJoplin versláncában. A megadott képre írtam.

Vár az iskola /Julcsi unoka első osztályos lesz/

 

Nemrég még óvodába jártál,

önfeledten játszadoztál,

ma megkaptad az iskolatáskát,

tolltartót és sokféle ceruzát.

Szép egyenruhád a szekrényben

várja, hogy vasárnap felvegyed,

találkozol a tanító nénikkel,

megkapod majd a tankönyveket.

Megismered az osztálytársakat,

ne félj, nem lesz nehéz a tananyag,

megtanulsz majd szépen írni,

olvasni és számolni.

Ne aggódj, a tanulás mellett

is sokat fogtok játszani.

Tavasszal, mikor visszatérnek a fecskék,

már szép betűiddel írod meg a leckét.

Nagyon várom, hogy mesét olvasol nekem,

örömmel hallgatom majd kincsem.

Mindig örömmel indulj iskolába,

hidd el, a tudás csak javadra válhat.

Kép: Pinterest

Valóra vált álom /Shakespeare szonett/

Mikor megpillantottam a tengert,

ámultam a végtelen hullámzást,

szívem, lelkem kicsit megremegett,

torkomból feltört egy halk kiáltás.

Lenyugvó Nap aranyhidat alkot,

sugarával arcomba mosolyog,

köszönöm ezt a szép pillanatot,

beteljesült álmom, lelkem boldog.

Hullámok közt ringatózva érzem,

lelkem most Isten tenyerén pihen,

gondolataimmal Őt dicsérem,

halk szellő szárítja könnyeimet.

Valóra vált dédelgetett álmom,

vállaimra éj terít palástot.

Legutóbbi élményem megkoronázta életemet. Erről írtam szonettemet. Hálás vagyok a sorsnak és testvéreimnek, hogy e sok szép pillanatot velük együtt átélhettem.💖

Öröm az olvasás /100 szavas történet/

 

A kislány csillogó szemekkel állt a könyvesbolt kirakata előtt. Apró ujjával mutogatva egyenként betűzte és olvasta össze a meséskönyvek címeit. Ünnepek alkalmával mindig meséskönyv ajándékot kért szüleitől. Majd a pöttyös könyvek következtek kedves történeteikkel. Első csíkos könyvének címe a Vilma doktorasszony volt. Az igaz történetet feldolgozó regény megtanította, hogy kitartással szorgalmas tanulással elérheti kitűzött célját. Fiatal lány volt, amikor szerelmes kalandregényeket olvasva ábrándozott, majd a komolyabb szépirodalmi, történelmi regények hosszú sora következett. Minden elolvasott könyv és verseskötet csiszolta, tágította tudását. Egyre jobban érlelődött benne az elhatározás, hogy tanító néni lesz, kisdiákjainak így tovább tudja adni az irodalom az olvasás szeretetét.

MI által generált kép

Sorok között Magazintól szép elismerő oklevelet kaptam írásomért. Hálásan köszönöm!💓

Sárga rózsa

 

Hajnal pírja simogatta,

harmat cseppje itatgatta,

mire dél lett, szirmot bontott,

tüzes napra rámosolygott.

Pillangók és kis bogárkák,

sárga színét megcsodálták,

illatából kortyolgattak,

napnyugtáig ott maradtak.

Nagy melegtől majd elájult,

illatfelhője is ritkult,

egy jóember megsajnálta,

kút vizével locsolgatta.

A csendes éj átölelte,

üdén pompázott reggelre,

aki arra járt megcsodálta,

ő lett kertem legszebb rózsája.

Kép:Pinterest

Kicsi lányka...

Kicsi lányka az erdőszélben,

üldögél egy fa tövében,

anyák napjára titokban készül,

egy verset választott végül.

Mellette a kis kosárka,

terítve van gyöngyvirággal,

illatosak, frissek, szépek,

szeretettel szedte őket.

Később két csokorba köti,

nagymamát is felköszönti,

szép versét majd elszavalja,

meghatódik, míg hallgatja.

Ó, te kedves kicsi lányka,

igaz szeretet forrása,

maradj mindig jó, s figyelmes,

ne fogyjon el szereteted.

Kép: Internet

Szú rágta fiókban...

Szú rágta fiókban megsárgult levél,

rajta még töretlen a viaszpecsét,

mikor rátaláltam kíváncsian néztem,

vajon ki írhatta, mi van a levélben.

 

Óvatosan feltörtem a viaszpecsétet,

szálkás betűkkel írt sorokra leltem,

lassan olvastam a régies szavakat,

titokra leltem, mely nagyon felkavart.

 

Öregasszony írta szörnyű vallomását,

e levéltől remélte holtában nyugvását,

egy életen át magában hordozta,

végig attól rettegett, kiderül titka.

 

Fiatal volt egykor, szép és kívánatos,

részeges ura mellett szeretőt tartott,

nem egyet, nem kettőt, számtalant,

utolsónak egy szép vándorlegény akadt.

 

Akkoriban egy távoli tanyán laktak,

látótávolságban szomszédok nem voltak,

sok volt a munka, mindig volt béres,

ám egy idő múltán, mindegyik meglépett.

 

Hogy hová, arról nem szólt az írás,

de a távoli tanyán nem volt gyereksírás,

csak egyszer sírtak, angyalként röppentek,

olyankor az ura hirtelen józan lett.

 

Szép vándorlegény alig megérkezett,

asszonyra, tanyára hamar szemet vetett,

egyiket megkapta, másikért dolgozott,

a tanyás gazda meg egész nap ivott.

 

A legény kérő szavakat duruzsolt fülébe,

mihaszna gazdát némítsák el végleg,

sötét éjszakákon terveket szőttek,

a furfangos gazda, kihallgatta őket.

 

Sok napon keresztül részegséget színlelt,

a végzetes estén megváltozott minden,

gazda helyett a szép legény lett halott,

kiszáradt kútban föld alatt nyugodott.

 

Földdel teli kút megőrizte titkát,

fölötte egy fűzfa növesztette ágát,

nem asszonynak való lett az élete,

szörnyű titkát még gyónni sem merte.

 

Oly régi a történet, kár lenne bolygatni,

a tanyának helyét nem lehet fellelni,

Szörnyű tetteikért majd odafenn felelnek,

én meg elégettem a megsárgult levelet.

2025.

Kép: Pinterest

 Elismerésben részesített a Sorok között Irodalmi Magazin. az Egy kávé mellett című versemért!

.Hálásan köszönöm!

Egy kávé mellett

Fülledt nyári délután volt,

cukrászda teraszán ültem,

utcakép biz' nem varázsolt,

kávémat néztem elmerülten.

Fáknak ágai búsan bólogattak,

zöld levelekre ráült a szürke por,

úgy tűnt, már mindent feladtak,

egyre közelebb volt a poros beton.

Egy kóbor szellő arra tévedt,

felborzolta az álmos csendet,

megtáncoltatta a levélkéket,

kávémba meg port pöttyentett.

Szép kalapommal incselkedett,

kacagva pörgette, vitte magával,

hipp-hopp, már messziről integetett,

tán várta, hogy szaladok utána?

Nem szaladhattam, páromat vártam,

megpillantottam Őt a túloldalon,

szélfújta kalapommal, virággal karjában,

vele majd pezsgőt iszom a teraszon.

MI generált kép

Egy család vagyunk?

 

Minden reggel külön indulunk,

pedig egy irányba visz az utunk,

már nem sietünk az óvodába,

nem úgy esünk be az iskolába.

 

Gyerekek régóta külön indulnak,

barátokkal teszik meg az utat,

életvidám, bohókás fiatalok,

csivitelnek mint fecskecsapatok.

 

Sok lépcsőn lefelé a Metróba,

mi is mehetnék egymás kezét fogva,

cinkosan össze mosolyognánk,

az elmúlt éjszakára gondolván.

 

Azt hihetnék, boldog pár vagyunk,

lopva még puszit is adunk, kapunk, 

lábaink egy ritmusra léphetnének,

rólunk mintázhatnák meg az egységet.

 

Mi mégis egy család vagyunk,

összeköt bennünket a múltunk,

a sokféle színből összefont évek,

még újra hangolódhatnak a lépések.

Virágot szednék

 

Szomorúan nézem a kiégett rétet,

virágokat szednék, illatosat, szépet,

csukot szemeimmel virágtengert képzelek,
benne szaladgálva kitárom kezemet.

 

Sokféle illatból nagyokat szippantok,

arcomat frissítem friss vizű patakból,

amelyben tarka lombú fák mosolyognak,

olyanok akár a lányok, ha ábrándoznak.

 

Kezem érintése tükörképet rombol,

szememet nyitom, sírás szorítja torkom,

hamar szertefoszlott idilli táj képe,

könnyes szemmel nézek a kiégett rétre.

Kép: PInterest

Tücsök és a csiga /100 szavas verses mese/

 

Meleg nyári estéken hegedült a tücsök, 

altatódalt békakórus zümmögött,

nem volt sem háza, sem pedig ágya,

lapulevél alatt telt el minden éjszakája.

 

Míg tartott a nyár, nem gondolt a télre,

kicsi, meleg házra, füstölgő kéményre,

benne vetett ágyra, puha kispárnára,

finom falatokkal teli éléskamrára.

 

Ám jöttek a szelek, fújták a hideget,

békák már elbújtak, a tücsök meg didergett,

szorult helyzetében csak siránkozott,

ha senki sem segít, én bizony megfagyok!

 

Arra ment a csiga, hallotta jajszavát,

megsajnálta a tücsköt, ajánlotta házát.

Ha megígéred, hogy csendben maradsz,

nálam tavaszig nyugodtan ellakhatsz.

 

Van paplanom, párnám, szép lesz az álmod,

nyáron majd elhegedülöd kedves nótámat.

Kép: MI által generálva