Öreganyám lánykorában,
farsang is volt, bál is volt,
Ő is táncolt szép ruhában,
így meséje igaz volt.
Farsangnak szép éjszakáján,
szólt a zene, szólt a dob,
bálba indult minden leány,
szépek, csúnyák, butusok.
Deli ifjak is elmentek,
pékek, szolgák, kocsisok,
farsang bálra kiöltöztek,
mindegyik egy herceg volt.
Ringó szoknyák, szép álarcok,
minden hibát eltakart,
voltak forró pillantások,
ajkak némák, mint a hal.
Éjszakába fordult az est,
tetőfokán állt a bál,
elhalványult a lámpafény,
csókra vágyott minden lány.
Percig tartó sötétség lett,
valós volt vagy véletlen,
az álarcok elrepültek,
csattant a csók hevesen.
Váratlanul világos lett,
meglepődtek rendesen,
hiába szólt vidám zene,
egymást nézték mereven.
Ifjak nagyot kurjantottak,
nem vagyunk mi hercegek,
gyertek táncba Marcsa, Julcsa,
csárdást ropjuk véletek.
Éjszakának közepéig,
táncoltak és mulattak,
farsang bálját emlegették,
csendes böjti napokban.
2025.
Kép: Pinterestről
.png)
