Szomorúan nézem a kiégett rétet,
virágokat szednék, illatosat, szépet,
csukot szemeimmel virágtengert képzelek,
benne szaladgálva kitárom kezemet.
benne szaladgálva kitárom kezemet.
Sokféle illatból nagyokat szippantok,
arcomat frissítem friss vizű patakból,
amelyben tarka lombú fák mosolyognak,
olyanok akár a lányok, ha ábrándoznak.
Kezem érintése tükörképet rombol,
szememet nyitom, sírás szorítja torkom,
hamar szertefoszlott idilli táj képe,
könnyes szemmel nézek a kiégett rétre.
