2026. augusztus 16., vasárnap

Csillaghullás idején


 

Álmos fákon bólogató levelek

megrezzennek szellő fuvallatra,

valaki csendben ül a sötétségben,

várakozva egy hullócsillagra.

 

Kíváncsian néz le rá a fényes Hold,

majd kicsit felhúzza szemöldökét,

vajon miért nem alszik ez az ember,

mikor mindent bevon a sötét éj?

 

Hajnalcsillag mosolyogva válaszol,

csillaghullásra vár türelmesen,

azt tartják, kívánsága majd teljesül,

ha egy csillag földet ér csendesen.

 

Tegyünk kedvére, bólint a fényes Hold

majd rápillant kedves csillagaira,

vajon melyiket küldjem le a Földre,

hogy teljesüljön a kívánsága.

 

Választottja egy távoli csillag lett,

melynek fénye halványan világít,

halk szóval útjára bocsájtotta,

ha megpillant, kívánságát teljesítsd.

Kép:Pinterest


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Újra eljött az Ősz

    Nem hiába várakoztam, végre, végre ideért, az arcomra mosolyt csalt, míg hallottam halk neszét.   Falevelek halkan súgták, már a szomszé...