Sok-sok évvel ezelőtt szemeim épp oly fényesen, tisztán ragyogtak, mint a tükröm. Tele voltam tervekkel, vágyakkal, álmokkal, reménnyel. Páromban megtaláltam azt az ideális társat, barátot, bizalmasomat, akiről fiatal lánykoromban álmodoztam. A szemeim, a tükröm, még mindig ragyogott. Ahogy megjelentek szemeim körül az első halvány szarkalábak, úgy jöttek tükrömre az első hajszálrepedések. Szemem fénye időnként elhomályosult, de még vissza tudta varázsolni ragyogását, de tükröm hajszálrepedései egyre mélyebbek lettek.
Kegyetlen dolgok történtek velem. Életem, tükröm, szilánkokra törött…Temettem, temettem, temettem...Szemeim ragyogását könnyek homályosították el. Ha most fénytelen szemeimmel belenézek csorba tükrömbe, nyomát sem látom annak a csillogó szemű, vidám fiatal lánynak, aki voltam.
Kép:Pinterest
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése