Rőzsehordók
Múltban kutakodva egy emlékkép villan,
porzott a szekérút erdő felől jöttek,
nyárvégi melegben tüzelőt cipeltek.
Feslett csizmájában ember jött elsőnek,
foga között pipa hátán köteg rőzse,
fején a kalapja csurgóra állítva,
kilógott alóla szép fekete haja.
Színe hagyott inge, foltozott nadrágja,
biz' nem hasonlított a cigány vajdára,
kevéssel mögötte asszonya követte,
lábujjai között út porát megszűrve.
Nagy rózsás fejkendő haját eltakarta,
sokráncos szoknyáját dereka ringatta,
hátán nagy batyuban pujája ordított,
vörös volt az arca, biztosan éhes volt.
Mögöttük a sorban még három gyerek,
villogott a szemük, ágakat cipeltek,
kicsit féltem tőlük, hátrafelé léptem,
addigra a mama ott termett mögöttem.
Adjon Isten Gazsi! Álljál meg egy szóra,
van itt némi kenyér, meg egy kis szalonna.
Marcsa gyere velem, hívta be az asszonyt,
adok neked ruhát, meg egy fejre valót.
Én is mentem velük gyerekektől féltem,
pedig nem bántottak, falták a kenyeret,
árokpartján ültek rőzseköteg mellett,
apjuk a pipába dohányt tömögetett.
Sokáig elvoltak, gyerekek játszottak,
mikor elindultak, mamától búcsúztak.
Isten áldja magát drága keresztanyám,
csókolom a kezit, most is jó volt hozzánk.
Mint ahogyan jöttek, libasorban mentek,
számra tolakodtak sokféle kérdések,
mama megelőzött, pogány lenne szegény,
senki sem vállalta, hogy kereszteltessék.
Történetem igaz, földputriban laktak,
nehéz életük volt időnként koldultak,
ősöktől örökölt zenei tehetség,
az összes gyereknek hozott jó szerencsét.
2025.
Versemet a Szóljatok Szép Szavak heti játékára írtam, ahol Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő című festménye volt a gondolatébresztő. Értékelésnél 1. helyezést kaptam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése