Álom és valóság
Furcsa dolog történt ma velem,
nem ébresztett az a fránya vekker,
majd megállt a szívverésem.
Tizenegy óra múlt pár perccel,
és én még nem reggeliztem,
ám, ez lenne a kisebbik baj,
iskolába sem mentem ma.
Gyorsan fejemre húztam a takarót,
ha már így esett, alszom még egy jót.
Szempilláim ólom nehezek lettek,
gondolataim újra az álmok
színes ösvényén tekeregtek.
Ezzel még nem is lenne baj,
ha nem üldözne a tanári kar.
Matektanár körzővel fenyeget,
kihagytad a felmérőt, te rossz gyerek!
Mögötte a biológia tanárnő
egy csontvázzal közeleg,
hol volt az agya, gyorsan mutasd meg!
A többiek pedig nyomultak utánuk,
ijedtemben a vekkert vágtam hozzájuk.
Az bizony egyfolytában berregett,
én pedig rémült szemekkel ébredek,
vörös hajam, majd lángra lobban,
veríték folyik rólam patakokban.
Ám a dühös tanárok helyett,
anyukám ijedten nézeget.
Mi történt kisfiam, életem virága,
olyan a hajad, mint a szénaboglya,
takaródat görcsösen markolod,
ideje felkelni, s inni a kakaót.
Egyél gyönyörűm, szaporán induljál,
délután majd mesélsz, mi szépet álmodtál.
Én pedig szófogadóan bólogattam,
lelkesedés nélkül, iskolába indultam.
2025.
Kép: Internetről
Megjegyzések
Megjegyzés küldése