Ölembe hajtja a fejét

Csodálatos nap volt a mai,

pihenjünk együtt kedvesem,

szeretném öledbe hajtani

mámortól lüktető fejem.

Mint mindig, most is megelőztél,

elcsented gondolatomat,

szerelmesen ölembe dőltél,

átöleltél két karoddal.

Így néztük a szép naplementét,

aranyszínű tüzes Napot,

csillogó szemekkel nevettél,

ragyogtak, mint a csillagok.

"Kár kérlelni a "hatalmasokat"!

ennél szebb már úgysem lehet,

őrízzük a pillanatokat,

szívünkben kap örök helyet.

2025.

Idézet: Gyarmathy Erzsébet, A költőnek című verséből.

Versemet a Gold Pen Irodalmi Kör képes feladatára írtam.

Kép: Pinterestről.