M. J. Kata /Márkus Katalin/ irogató blogja

  "halkan szelíden" érint a hajnal  felébredek kicsit kócos hajjal, napsugarak cirókálják arcom, úgy tervezem, szép lesz mai napom.   Felülök egy szép fodros felhőre, nem nézek másfelé, csak előre, lábamat lógatva ábrándozom, míg lassan haladunk az égbolton.   Integetve köszöntöm a Napot, megkérdezem, látott e csillagot, előveszem festő készletemet, színesre pingálok felhőt, eget.   Narancssárga, piros és fekete,  dúdolgatva húzom az ecsetet, minden a kedvem szerint történik, felhőmön utazgatok estéig.  2025. Idézet: Lányi Sarolta Nagyon csendes szerenád című verséből való

Virágos kertjében üldögél a lányka, vágyakozó szívvel szép kedvesét várja, lombos faágakon madarak dalolnak szerelmes éneket választott párjuknak.   Ő is erre vágyna, kedvese hangjára, sokszor hitegette, utoljára várja, ha mégsem jön el ma, padjuk üres marad, búcsút int a kertnek, csak egy levelet hagy.   Itt lángolt szerelmük, mikor ismerkedtek, boldogan tervezték, templomba is mennek, ingatag kedvese mástól többet kapott, megüzente tegnap, már gyűrűt is adott.   A levélpapírra nem írt üzenetet, kedvenc virágukból préselt le egyet, hajába is tűzdelt tűzpiros virágot, olyan szép a színe, már-már szinte lángol.   Elhervadt a virág, sírdogál a lányka, levelét a padról nyári szellő fújta, harmatos reggelen virágok is sírtak, menyasszony karjában már nem viríthatnak. 2025.

Hópaplannal betakarva,   alszik a táj halkan szuszog,  hóvirág álmában kuncog, napsugárka simogatta.   Fel is ébredt, nyújtózkodott, nem rettent meg a hidegtől, lábán sem viselt cipellőt, jó melegről ábrándozott.   Áttörte a fagyos földet, birkózott a hideg hóval, győztesként a szélúrfival, sehol nem látott még zöldet.   Egy kicsikét csodálkozott, fehér bimbói kinyíltak, hidegtől mind meghajoltak, napsugár biz' elkóborolt.   Szép hóvirág oly kedves vagy, mosolyogva nézlek téged, megsimítom levélkédet, eltünhet már a hideg fagy. 2025.  Kép: Internet

    Ha felnézek az Ég felé összekulcsolt kézzel, ajkam imát rebeg feléd, nagyon nagy kéréssel. Uram kérlek, hallgasd szavam, nagy baj van a Földön, elrepült a békegalamb, hívd, hogy visszajöjjön. Te is látod, nincs békesség, pedig oly jó lenne, mindenütt nagy az ellentét, néped félelemben. Kérlek Uram, nyújtsd ki kezed, "egek magasába," segíts kérlek, nem feledem, ajkaimon hála. 2025.   Idézet:  Kapui Ágota Csendes fohász újév hajnalán című verséből. Kép: pinterestről

Zöld fű között sárga pitypang, kicsi libák jönnek sorban, ez is sárga, az is sárga, be nem áll a libák szája.   Zöld füvecskét csipegetnek, ide-oda lépegetnek szélúrfi is arra kószál, megtréfálja a sok libát.   Kacarászva térül, fordul, pitypangokra kicsit ráfúj, érett pitypang tollpihéje, száll a kislibák fejére.   A kislibák csodálkoznak bóbitával szaladgálnak, szellő lányka is arra jár, pitypang pihe égbe száll. 2025. Kép: Pinterestől

    Ó, természet, oly csodás vagy, "zöld tenyeredben ringok én" testem betegségtől bágyadt, karjaidban most nyugodnék.   Megfáradt arcom ráncait tavaszi szél simogatja, űzné bajaim nyomait, mosolyomat csalogatja. Csodát alkottál Istenem, körforgása lenyűgöző, minden gondosan tervezett, egyszerű és elbűvölő.   Virágszirmokkal hajamban halk sóhajtással ajkamon, mert örök vagy, halhatatlan, hozzád röppen gondolatom. 2025.  Idézet, Hajnal Anna: Ki süt a nap című verséből. Kép Pinterest

  "Nem Pesten történt amit hallotok ott ily regényes dolgok nem történnek" Meleg nyár volt akkor, szénák petrencében, érte indult a szekér gazda béresével, annak módja szerint mindet felpakolta, rudazó rudat tetejére dobta, kender kötéllel jó feszesre húzta, maga is felmászott, indult hazaútra, halkan fütyörészett, hogy az idő teljen, négy ökör sem futott, nehéz volt a teher. Álmosság gyötörte éjszaka udvarolt, mámoros álmában szép kedvesével volt, vágyakozva idézte meggypiros ajkait, ölelte derekát, emelé szoknyáit, ám ekkor a szekér gödörbe ugratott, felébredt a legény, álma szertefoszlott, újra fütyörészett, hogy az idő teljen, négy ökör sem futott, nehéz volt a teher. Lassú pillantással a tájat fürkészte, érett búzatáblák lágy ringását nézte, lelki szemeivel Rózsikáját látta, karcsú derekán ringott sok szoknyája, hitte is meg nem is, dörzsölte a szemét, távolban egy lányt épp felfedezni vélt, mikor megismerte, jó nagyot kurjantott, szép kedvese volt az, akihez leugrott, m...