Hiába a szép kert

Virágos kertjében üldögél a lányka,

vágyakozó szívvel szép kedvesét várja,

lombos faágakon madarak dalolnak

szerelmes éneket választott párjuknak.

 

Ő is erre vágyna, kedvese hangjára,

sokszor hitegette, utoljára várja,

ha mégsem jön el ma, padjuk üres marad,

búcsút int a kertnek, csak egy levelet hagy.

 

Itt lángolt szerelmük, mikor ismerkedtek,

boldogan tervezték, templomba is mennek,

ingatag kedvese mástól többet kapott,

megüzente tegnap, már gyűrűt is adott.

 

A levélpapírra nem írt üzenetet,

kedvenc virágukból préselt le egyet,

hajába is tűzdelt tűzpiros virágot,

olyan szép a színe, már-már szinte lángol.

 

Elhervadt a virág, sírdogál a lányka,

levelét a padról nyári szellő fújta,

harmatos reggelen virágok is sírtak,

menyasszony karjában már nem viríthatnak.

2025.