Virágos kertjében üldögél a lányka,
vágyakozó szívvel szép kedvesét várja,
lombos faágakon madarak dalolnak
szerelmes éneket választott párjuknak.
Ő is erre vágyna, kedvese hangjára,
sokszor hitegette, utoljára várja,
ha mégsem jön el ma, padjuk üres marad,
búcsút int a kertnek, csak egy levelet hagy.
Itt lángolt szerelmük, mikor ismerkedtek,
boldogan tervezték, templomba is mennek,
ingatag kedvese mástól többet kapott,
megüzente tegnap, már gyűrűt is adott.
A levélpapírra nem írt üzenetet,
kedvenc virágukból préselt le egyet,
hajába is tűzdelt tűzpiros virágot,
olyan szép a színe, már-már szinte lángol.
Elhervadt a virág, sírdogál a lányka,
levelét a padról nyári szellő fújta,
harmatos reggelen virágok is sírtak,
menyasszony karjában már nem viríthatnak.
2025.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése