Hóvirág



Hópaplannal betakarva,  

alszik a táj halkan szuszog, 

hóvirág álmában kuncog,

napsugárka simogatta.

 

Fel is ébredt, nyújtózkodott,

nem rettent meg a hidegtől,

lábán sem viselt cipellőt,

jó melegről ábrándozott.

 

Áttörte a fagyos földet,

birkózott a hideg hóval,

győztesként a szélúrfival,

sehol nem látott még zöldet.

 

Egy kicsikét csodálkozott,

fehér bimbói kinyíltak,

hidegtől mind meghajoltak,

napsugár biz' elkóborolt.

 

Szép hóvirág oly kedves vagy,

mosolyogva nézlek téged,

megsimítom levélkédet,

eltünhet már a hideg fagy.

2025. 

Kép: Internet



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hálás szívvel jöttem

Szénahordás idején

Tükör és a hernyó /verses-mese/