Szerencsés vagyok...

Szerencsés vagyok mert megszülethettem,

és boldog gyermekkorban volt részem.

Felnőtt éveim már nem kényeztettek,

nem várt tragédiák jöttek, melyeknek

kísérői voltak a betegségek. 

Voltam a gödör legalján,

könyörögve kértem a megváltó halált,

amikor azt hittem ez már a vég,

valaki nyújtotta gyógyító kezét.

Remények nélkül elfogadtam,

gyógyulás útján lassan elindultam,

nem csak a testem, a lelkem is gyógyult,

hittem, még nem ért véget a földi út.

Szerencsés vagyok, hisz túléltem,

és megerősítettek a hitemben,

mert minden rossz és jó, okkal történik,

még akkor is ha a miértekre

válasz nem érkezik.

Kép: Pinterest

Három gombóc fagyi

                                                             

 

Egy nyár eleji péntek délután férjemmel vásárolni mentünk a közeli városba. Hétvégére vártuk a gyerekeket, unokákat. Ilyenkor, lehetőségünk szerint, mindenkinek kedvenc ételével, sütijével készülünk. No, nem kell hatalmas lakomára gondolni. Szinte minden zöldségfélét megtermelünk a kertünkben, ettől függetlenül még el kell autózni az egyik  nagy élelmiszer áruházba, hogy semmiből se legyen hiány. Sajnos a gyerekek nem minden hétvégén tudnak eljönni, de amikor itt vannak, az nagy ünnep mindenkinek.

A bevásárlást gyorsan letudtuk. Hűtőtáskák, csomagtartó, tele minden földi jóval. Így autóztunk kényelmes tempóban hazafelé. 

Én vezettem, és alig értünk ki a városból, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettünk a kedvenc cukrászdánkba betérni egy-két gombóc finom fagylaltra. Mondtam is a férjemnek, hogy még nem hajtok ki az elkerülő útra, majd a következő lehetőségnél. Kíváncsian nézett rám, hogy miért.

- Tudod kedvesem, elfelejtettünk fagyizni, de itt az első faluban van egy kicsi sütiző hely, ahol finom fagyit is árulnak. Pont szemben van a bekötő úttal, ami kivezet az elkerülő útra.

- Jól van, én sem vagyok ellene a finom fagyinak, azt meg tudom, hogy semmi pénzért nem hagynád ki. - válaszolta nevetve a férjem.

Így is lett! Bekanyarodtam a sütiző parkolójába, ahol most egyetlen egy autó sem parkolt. Már az autónk mellett álltunk, amikor hatalmas fékcsikorgással beparkolt mellénk egy másik autó. A kopaszra borotvált fejű, napszemüveges sofőr elég ingerült hangon siettetett valakit, aki a mellette levő ülésen ülhetett. 

A teljesen lehúzott ablak miatt, akarva - akaratlanul is hallottuk a beszélgetésüket.

- Megveszed azt a nyavalyás fagyit, aztán indulunk, majd útközben nyalogatod! Megértetted?

- Igen apa, nagyon sietek! Neked is hozzak fagyit?
- Kell a csudának, otthon vár a jól behűtött söröm! Kiröhögne a gyomrom, ha fagyit küldenék le neki! Na, sipirc, igyekezz!

Mi elindultunk a bejárat felé, a folytatást nem hallottuk, de amikor férjem kérni akarta a kétszer három gombóc gyümölcsös fagyit, én kíváncsian hátra néztem. Akkor láttam, hogy egy tíz év körüli fiúcska szaporázza a lépteit a fagylaltos pult felé.

- Csókolom - köszönt félénken. 

- Szervusz, te is szereted a finom fagyit? Ugye jó lesz nyalogatni ebben a melegben? - próbáltam kicsit beszélgetni vele.

- Igen, de sietnem kell, mert apa mérges. Mindig siet - válaszolta halkan, az autójuk felé sandítva.

- No, akkor te következel, mi már nem sietünk sehová sem. Férjem szólt a pultos hölgynek, hogy előbb a kisfiút szolgálja ki, mert nagyon siet az apukája. 

A kisfiú hálásan nézett ránk, kért három gombóc pisztáciás fagyit, köszönt, és elsietett az autójukhoz. 

- Nem is értem miért sietnek az emberek. - mondta a pultos hölgy. Már többször láttam, hogy a sofőrök fagyival a kezükben indulnak tovább. Szerencsére itt csak a kisfiú kezében lesz fagyi.

- Én nem tudok, és nem is fogok fagyival a kezemben vezetni. - válaszoltam a hölgynek.

- Nem is kell, eszedbe ne jusson! - szólt közbe a férjem.

Az autónk árnyékon volt, így mellette álldogálva nyalogattuk a fagyinkat, és dicsérgettük, hogy milyen finom, még gyümölcsdarabok is vannak benne.

A másik autó, hatalmas gázzal indult, kerekei alól szanaszét fröcsögtek a parkoló apró kavicsai. 

A kisfiúnak csak a feje búbja látszott ki az első ülésnél. Ez sem szabályos, kicsi még ahhoz, hogy a sofőr mellett üljön - jegyeztem meg. Alig fejeztem be a mondatot, amikor hatalmas fékcsikorgást, és szinte vele egy időben egy még hatalmasabb csattanást hallottunk. Ijedten néztünk az elkerülő út felé, ami körülbelül kétszáz méterre lehetett tőlünk. 

Úristen! - kiáltottuk elborzadva. 

A pillanatokkal ezelőtt elindult autó belerohant a főúton szabályosan haladó kamionba.  

Férjem kezembe nyomta fagyiját, és hívta a mentőket. Közben mindketten szaladtunk a baleset helyszíne felé. Amikor odaértünk, szörnyűködve láttuk, hogy a kamion szinte teljesen maga alá gyűrte az autót. A kamionos a fejét fogta, és hangosan kiabálta, hogy nem tehet róla, még annyi ideje sem volt, hogy félre rántsa a kormányt.. 

Mi is szinte sokkot kaptunk a látványtól, a kisfiúnak és az apjának esélye sem volt túléléshez...  

Közben megérkeztek a mentők, a rendőrök, és egyre több kíváncsiskodó. Lassan elindultunk visszafelé, nem szerettük volna látni, ahogy kiveszik őket a roncsból. 

A fagyi tölcsérek még mindig a kezemben voltak, de a fagyi már felolvadva csöpögött le az útszéli porba. Ami még megmaradt belőle, a parkoló szemetesébe dobtam.

Helyet cserélve, némán ültünk az autónkban. A történtek után nem tudtam volna vezetni, egyre csak a kisfiú szavait hallottam. 

- "sietnem kell, mert apa mérges. Mindig siet."

Édes Istenem, már nem siet az apja sehová sem, és az ártatlan kisfiát is magával vitte a halálba.

Szememből megállás nélkül patakzott a könny, nem bírtam elfelejteni a kisfiú először félénk, majd hálás tekintetét.

Férjem vigasztalt - nyugodj meg kedvesem. Én is nagyon sajnálom őket, főleg a kisfiút, de az apukája türelmetlenségével, szinte kihívta maga ellen a sorsot.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem személyautóba hajtott bele. Még belegondolni sem merek…

A szörnyű balesetet nem volt könnyű elfelejteni, majd később megtudtuk, hogy az elvált apuka, nyaralni vitte szüleihez a kisfiát. 

Kép: Pinterest

 

Szürke kövek közt nyíló virág

Magját szellő repítette,

kövek közé leejtette,

kevés föld lett takarója,

hosszú telet átaludta.

 

Tavasszal a napsugarak,

ébresztették a kis magot,

esőfelhő megöntözte,

kövek suttogtak fölötte.

 

Hamarosan csoda történt,

kukucskáltak a levélkék,

ágaskodva nyujtózkodtak,

zöld ágakon bimbót hoztak.

 

Sok bimbócska mind kinyílott,

sokféle színben pompázott,

sárga, fehér és rózsaszín,

szürke kövek közt üde szín.

 

Szemnek kellemes e látvány,

olyan, mint egy szép szivárvány,

nyári szellő táncoltatja,

tarka lepkék ringnak rajta.

Kép:Pinterest

Túlélni, túlélni

Téli reggeleken,

foga van a dérnek,

harapja a lábát

kicsi cinegének.

 

Fázósan sírdogál,

hol van a meleg nyár?

Társai már úton

egyedül álldogál.

 

Ő is elment volna,

megtréfálta varga,

kicsike cipőjét

gólya lábra varrta.

 

Gólya kárörvendve

sétált el előtte,

én ma elindulok,

csak ezt kelepelte.

 

Kicsi cinegének

halkult az éneke,

fáztak lábacskái

messze a tél vége.

 

Túlélni, túlélni,

mindig csak remélni,

mondta ezt suttogva,

nem mert énekelni.

Evokáció  Móra Ferenc A cinege cipője című versére

Kép: Pinterest

Rózsa színei

Boldogság fehér rózsája

szirmát hullajtotta,

könnycseppek kísérték

utolsó útjára.

 

Tövéből már nem fakad 

szépséges fehér virág,

bánatában szép színét

feketére váltotta át.

 

Egy kicsi fénysugár

mégis elhozta a fényt,

aranyszíne megcsillant

a gyászos feketén.

 

Éríntése gyengéden

szírmát aranyozta,

a rózsa lelkének 

remény lett új társa.

Kép:Pinterest

Emlékképek

Balatoni szél lágyan simogat, 

Lassan terelgeti a hullámokat.

Fűzfa árnyékából nézem a vizet,

A túlsó part sok emléket rejteget.

Szigliget, Somló, Badacsony, 

Bohó fiatalság tanúja volt egykor.

Langyos szél emlékeket terelget,

Hajamat borzolja, szememben könnyek.

Valahol messze rég hallott dallam szól,

Hej, de eltáncolnám azt a régi tangót!

Megtréfált a szellő, vitte emlékeimet,

Holnap újra jövök, már Szigligetről integet.

Kép: PInterest

100szavas történetem

 

Sok-sok évvel ezelőtt szemeim épp oly fényesen, tisztán ragyogtak, mint a tükröm. Tele voltam tervekkel, vágyakkal, álmokkal, reménnyel. Páromban megtaláltam azt az ideális társat, barátot, bizalmasomat, akiről fiatal lánykoromban álmodoztam. A szemeim, a tükröm, még mindig ragyogott. Ahogy megjelentek szemeim körül az első halvány szarkalábak, úgy jöttek tükrömre az első hajszálrepedések. Szemem fénye időnként elhomályosult, de még vissza tudta varázsolni ragyogását, de tükröm hajszálrepedései egyre mélyebbek lettek.

Kegyetlen dolgok történtek velem. Életem, tükröm, szilánkokra törött…Temettem, temettem, temettem...Szemeim ragyogását könnyek homályosították el. Ha most fénytelen szemeimmel belenézek csorba tükrömbe, nyomát sem látom annak a csillogó szemű, vidám fiatal lánynak, aki voltam.

Kép:Pinterest