Túlélni, túlélni

Téli reggeleken,

foga van a dérnek,

harapja a lábát

kicsi cinegének.

 

Fázósan sírdogál,

hol van a meleg nyár?

Társai már úton

egyedül álldogál.

 

Ő is elment volna,

megtréfálta varga,

kicsike cipőjét

gólya lábra varrta.

 

Gólya kárörvendve

sétált el előtte,

én ma elindulok,

csak ezt kelepelte.

 

Kicsi cinegének

halkult az éneke,

fáztak lábacskái

messze a tél vége.

 

Túlélni, túlélni,

mindig csak remélni,

mondta ezt suttogva,

nem mert énekelni.

Evokáció  Móra Ferenc A cinege cipője című versére

Kép: Pinterest

Rózsa színei

Boldogság fehér rózsája

szirmát hullajtotta,

könnycseppek kísérték

utolsó útjára.

 

Tövéből már nem fakad 

szépséges fehér virág,

bánatában szép színét

feketére váltotta át.

 

Egy kicsi fénysugár

mégis elhozta a fényt,

aranyszíne megcsillant

a gyászos feketén.

 

Éríntése gyengéden

szírmát aranyozta,

a rózsa lelkének 

remény lett új társa.

Kép:Pinterest

Emlékképek

Balatoni szél lágyan simogat, 

Lassan terelgeti a hullámokat.

Fűzfa árnyékából nézem a vizet,

A túlsó part sok emléket rejteget.

Szigliget, Somló, Badacsony, 

Bohó fiatalság tanúja volt egykor.

Langyos szél emlékeket terelget,

Hajamat borzolja, szememben könnyek.

Valahol messze rég hallott dallam szól,

Hej, de eltáncolnám azt a régi tangót!

Megtréfált a szellő, vitte emlékeimet,

Holnap újra jövök, már Szigligetről integet.

Kép: PInterest

100szavas történetem

 

Sok-sok évvel ezelőtt szemeim épp oly fényesen, tisztán ragyogtak, mint a tükröm. Tele voltam tervekkel, vágyakkal, álmokkal, reménnyel. Páromban megtaláltam azt az ideális társat, barátot, bizalmasomat, akiről fiatal lánykoromban álmodoztam. A szemeim, a tükröm, még mindig ragyogott. Ahogy megjelentek szemeim körül az első halvány szarkalábak, úgy jöttek tükrömre az első hajszálrepedések. Szemem fénye időnként elhomályosult, de még vissza tudta varázsolni ragyogását, de tükröm hajszálrepedései egyre mélyebbek lettek.

Kegyetlen dolgok történtek velem. Életem, tükröm, szilánkokra törött…Temettem, temettem, temettem...Szemeim ragyogását könnyek homályosították el. Ha most fénytelen szemeimmel belenézek csorba tükrömbe, nyomát sem látom annak a csillogó szemű, vidám fiatal lánynak, aki voltam.

Kép:Pinterest

A méhes illata

 

Apró lányka voltam, amikor szinte egész nap a jól körbekerített, zárt udvarunkban játszadoztam. Mindenhová mehettem, csak egy helyre nem, nagypapa méhesébe. Ez a méhes nem volt nagy, de élő sövénnyel volt körbeültetve az udvar legtávolabbi sarkában. Kicsi léces kapun lehetett bemenni a szorgalmasan repkedő méhekhez, ami nekem tilos volt. Valamiért mindig arra vittek a lábaim, a semmihez sem hasonlítható finom illatok csalogattak. Az édeskés, balzsamos illatok szinte hívogattak, hogy menjek be, ne álljak meg a léces kiskapu előtt. 

Emlékszem, már napok óta mézpörgetés volt, a finom illat még jobban csalogatott, meg aztán szüleim is ott segédkeztek a nagypapa felügyelete alatt. Mindhárman méhészkalapban, hosszú ujjú ruhában dolgoztak, így védekeztek a méhcsípések ellen. Nagypapa a füstölőt is bevetette ellenük. Anyukám fedelezte a mézzel telt kereteket, a mézpergetőt apukám tekerte és az aranyló méz lassan csurgott a mézgyűjtő edénybe. Anyukám időnként bejött a házba egy adag lépesmézzel, mert tudta, nagyon szeretem. Ám nekem ez nem volt elég! Egyik délután, amikor senki sem figyelt rám, gondoltam egyet, elmegyek én azért a lépes mézért. Besurrantam a léces kapun. Nem tettem meg csak pár lépést, és a fürge méhecskék egy szempillantás alatt üdvözöltek. Csípték az orromat, a szememet, a kezemet, én meg hangosan sikoltoztam. Volt ám nagy ijedelem! Nagypapa jött a füstölővel, szüleim sietve seperték le rólam a méheket, majd apukám ölbe kapott és szaladt velem a házhoz. Nagy kalandomnak szerencsés vége lett, mert nem voltam allergiás a méhcsípésre. Orrom, szemem, kézfejem triplára dagadt, csak egy pici résen tudtam kukucskálni. Jó pár napig eltartott ez az állapot, anyukám finom lépesmézzel vigasztalt, és meg kellett ígérnem, hogy a méhest messzire elkerülöm. 

A mai napig szeretem a lépesmézet, sokszor eszembe jut ez a régi emlék, azokat a finom édeskés, balzsamos illatokat nem lehet elfeledni.

Kép: Pinterest

 

Okos lovak

 

A fiatal lovak jókedvűen szaladgáltak karámjukban. Időnként fincot rúgva megdöngették a karám oszlopait. Ez idő alatt az udvari homokozóban önfeledten játszott a gazda hároméves kisfia. A sokadik rúgás következtében az egyik karámoszlop kidőlt. Észrevették ezt a lovak és már nyargaltak is az udvar felé.A gazda rémülten nézte vágtató lovait, a homokban játszó kisfiát. Hiába rohant hangosan kiabálva, a lovak már elérték a homokozót. Becsukta szemeit, nem akarta végignézni a tragédiát. Ám a lovak okosak voltak. Nagy ívben átugrattak a kisfiú feje fölött és visszavágtattak karámjukba. A kisfiú tágra nyílt szemmel nézett utánuk, apukája könnyes szemmel paskolgatta okos lovai nyakát.

Fotó: Pinterest

Nyaralni mentek...

Nyaralni mentek az esőfelhők,

jókedvű szél terelgette őket,

kihasználta ezt a Nap,

számolatlanul küldi a meleget.

Bezzeg most nem kell fizetni érte,

utánad küldi, ha elbújsz előle!

Patakok mind-mind kiszáradtak,

már a békák sem kuruttyolnak,

egy-egy tücsök még este ciripel,

nagy koncertjeik törlésre kerültek. 

kiszáradt torokkal nem lehet zenélni,

e nagy hőségben meddig fognak élni?

Lábamat egy lavór vízben áztatom,

míg jeges teámat kortyolgatom,

közben a felhőtlen eget kémlelem,

mi lesz így velünk a jövő héten?

Balatonra menjek-vagy ne menjek,

a homokos part egyre szélesebb lesz.

Távcsővel keressem a vizet, amikor

már a hattyú is homokban lépeget?

Úgy döntöttem, itthon maradok,

amíg lesz víz, zuhanyozni fogok,

sütök egy nagy adag "balatoni" Hekket,

Pennyben a sört "ócsón" megvettem.

Míg eszegetem a frissen sült halat,

You Tube-n keresek látnivalókat,

lehet az északi sarkról nézek majd filmet,

ha havat látok, elviselhetőbb lesz a meleg,

félszememmel néha az eget is kémlelem,

hátha visszalopakodnak az esőfelhők csendesen.