Hóvirág

Hópaplannal betakarva,  

alszik a táj halkan szuszog, 

hóvirág álmában kuncog,

napsugárka simogatta.

 

Fel is ébredt, nyújtózkodott,

nem rettent meg a hidegtől,

lábán sem viselt cipellőt,

jó melegről ábrándozott.

 

Áttörte a fagyos földet,

birkózott a hideg hóval,

győztesként a szélúrfival,

sehol nem látott még zöldet.

 

Egy kicsikét csodálkozott,

fehér bimbói kinyíltak,

hidegtől mind meghajoltak,

napsugár biz' elkóborolt.

 

Szép hóvirág oly kedves vagy,

mosolyogva nézlek téged,

megsimítom levélkédet,

eltünhet már a hideg fagy.

2025. 

Kép: Internet

Csendes fohász

 

 

Ha felnézek az Ég felé

összekulcsolt kézzel,

ajkam imát rebeg feléd,

nagyon nagy kéréssel.

Uram kérlek, hallgasd szavam,

nagy baj van a Földön,

elrepült a békegalamb,

hívd, hogy visszajöjjön.

Te is látod, nincs békesség,

pedig oly jó lenne,

mindenütt nagy az ellentét,

néped félelemben.

Kérlek Uram, nyújtsd ki kezed,

"egek magasába,"

segíts kérlek, nem feledem,

ajkaimon hála.

2025.

 

Idézet:  Kapui Ágota Csendes fohász újév hajnalán című verséből.

Kép: pinterestről

Zöld fű között... / gyerekvers /

Zöld fű között sárga pitypang,

kicsi libák jönnek sorban,

ez is sárga, az is sárga,

be nem áll a libák szája.

 

Zöld füvecskét csipegetnek,

ide-oda lépegetnek

szélúrfi is arra kószál,

megtréfálja a sok libát.

 

Kacarászva térül, fordul,

pitypangokra kicsit ráfúj,

érett pitypang tollpihéje,

száll a kislibák fejére.

 

A kislibák csodálkoznak

bóbitával szaladgálnak,

szellő lányka is arra jár,

pitypang pihe égbe száll.

2025.

Kép: Pinterestől

Mert így igaz

 

 

Ó, természet, oly csodás vagy,

"zöld tenyeredben ringok én"

testem betegségtől bágyadt,

karjaidban most nyugodnék.

 

Megfáradt arcom ráncait

tavaszi szél simogatja,

űzné bajaim nyomait,

mosolyomat csalogatja.

Csodát alkottál Istenem,

körforgása lenyűgöző,

minden gondosan tervezett,

egyszerű és elbűvölő.

 

Virágszirmokkal hajamban

halk sóhajtással ajkamon,

mert örök vagy, halhatatlan,

hozzád röppen gondolatom.

2025. 

Idézet, Hajnal Anna: Ki süt a nap című verséből.

Kép Pinterest

Szénahordás idején

 

"Nem Pesten történt amit hallotok

ott ily regényes dolgok nem történnek"

Meleg nyár volt akkor, szénák petrencében,

érte indult a szekér gazda béresével,

annak módja szerint mindet felpakolta,

rudazó rudat tetejére dobta,

kender kötéllel jó feszesre húzta,

maga is felmászott, indult hazaútra,

halkan fütyörészett, hogy az idő teljen,

négy ökör sem futott, nehéz volt a teher.

Álmosság gyötörte éjszaka udvarolt,

mámoros álmában szép kedvesével volt,

vágyakozva idézte meggypiros ajkait,

ölelte derekát, emelé szoknyáit,

ám ekkor a szekér gödörbe ugratott,

felébredt a legény, álma szertefoszlott,

újra fütyörészett, hogy az idő teljen,

négy ökör sem futott, nehéz volt a teher.

Lassú pillantással a tájat fürkészte,

érett búzatáblák lágy ringását nézte,

lelki szemeivel Rózsikáját látta,

karcsú derekán ringott sok szoknyája,

hitte is meg nem is, dörzsölte a szemét,

távolban egy lányt épp felfedezni vélt,

mikor megismerte, jó nagyot kurjantott,

szép kedvese volt az, akihez leugrott,

most nem fütyörészett, másban tellett kedve,

négy ökör sem futott, nehéz volt a terhe.

2025.

Versemet egy irodalmi csoport heti képes feladatára írtam.

Első két sora Petőfi Sándor A négyökrös szekér című költeményéből való. ( ez a feladat része volt )

Kép a Netről.

Haiku vers / hattyúk /

csendes alkonyon

naplemente fényében

szemek beszélnek

halk szívdobbanás

hullámok gyűrűjében

egyre gondolnak

örök hűségük 

jelképe szerelemnek

utolsó táncig

2025.

kép Internetről

Rőzsehordók

 

Múltban kutakodva egy emlékkép villan,

unatkozva álltam léces kiskapunkban,

porzott a szekérút erdő felől jöttek,

nyárvégi melegben tüzelőt cipeltek.

Feslett csizmájában ember jött elsőnek,

foga között pipa hátán köteg rőzse,

fején a kalapja csurgóra állítva,

kilógott alóla szép fekete haja.

Színe hagyott inge, foltozott nadrágja,

biz' nem hasonlított a cigány vajdára,

kevéssel mögötte asszonya követte,

lábujjai között út porát megszűrve.

Nagy rózsás fejkendő haját eltakarta,

sokráncos szoknyáját dereka ringatta,

hátán nagy batyuban pujája ordított,

vörös volt az arca, biztosan éhes volt.

Mögöttük a sorban még három gyerek,

villogott a szemük, ágakat cipeltek,

kicsit féltem tőlük, hátrafelé léptem,

addigra a mama ott termett mögöttem.

Adjon Isten Gazsi! Álljál meg egy szóra,

van itt némi kenyér, meg egy kis szalonna.

Marcsa gyere velem, hívta be az asszonyt,

adok neked ruhát, meg egy fejre valót.

Én is mentem velük gyerekektől féltem,

pedig nem bántottak, falták a kenyeret,

árokpartján ültek rőzseköteg mellett,

apjuk a pipába dohányt tömögetett.

Sokáig elvoltak, gyerekek játszottak,

mikor elindultak, mamától búcsúztak.

Isten áldja magát drága keresztanyám,

csókolom a kezit, most is jó volt hozzánk.

Mint ahogyan jöttek, libasorban mentek,

számra tolakodtak sokféle kérdések,

mama megelőzött, pogány lenne szegény,

senki sem vállalta, hogy kereszteltessék.

Történetem igaz, földputriban laktak,

nehéz életük volt időnként koldultak,

ősöktől örökölt zenei tehetség,

az összes gyereknek hozott jó szerencsét.

2025.

Versemet a Szóljatok Szép Szavak heti játékára írtam, ahol Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő című festménye volt a gondolatébresztő. Értékelésnél 1. helyezést kaptam.