Amikor látod a végtelen óceánt,
képzeletednek semmi nem szab határt,
szeretnél élni egy lakatlan szigeten,
úgy véled, ott minden békés.
Nem érzékeled a fortyogó katlant,
lent a mélyben a lábad alatt,
pedig hangosan zubog,
hogy elöntse e romlott világot.
Figyelj! Halld meg a hangokat,
melyek a vég közeledtét kiáltják,
emeld fel fejedet, nézz, és láss!
Ne húzódj be csigaházadba,
talán még nem késő megváltozni,
ami rossz, változtatni.
Ha kételkedsz, hamar rájössz, rosszul tetted,
"s mert nem lesz, aki megsegít,"
hisz az idő oly rövid. A katlan már
nem sokáig bírja, oldala repedezik,
fortyogó tartalma elönti a világot,
álmaid szigete eltűnik nyomtalan.
Idézet: Faludy György : Tanuld meg ezt a versemet című költeményéből
Kép: Pinterest
.png)
