Újra élek

 


K​inyitottam ablakomat,
hogy elküldjem bánatomat,
messze, messze vigye a szél
fogadja be a kéklő ég.
 
Oly sokáig temetkeztem,
minden barát elfelejtett,
megbékélve éldegélek,
szerelmet már nem remélek.
 

Felfrissítem látásomat,
mosolyogva néz rám a Nap,
bárányfelhők integetnek,
alkony ege most a legszebb.
 
Gyönyörködöm a tavaszban,
dalolok a madarakkal,
virág illat finom balzsam,
szép zöld fűben surran lábam.
 
A sok szépséget újra látom,
lelkem nyugodt, nincs rossz álom,
ami fájt, mind elengedtem,
nem köti már gúzsba testem.
2025.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hálás szívvel jöttem

Szénahordás idején

Tükör és a hernyó /verses-mese/