Hazug szavak

Amikor Elina leütötte az utolsó akkordot zongorája billentyűin, kicsordultak könnyei. Lelke mélyén tudta, hiába minden könyörgő szó, minden könnycsepp, szép érzelmes dallamok, ami elmúlt, az elmúlt...

A nemrég még fülébe suttogott szerelmes szavak, mára súly nélkül könnyedén elszálltak, mint a pillangók. Mind, mind hazugság volt. 

Most jött rá, hogy Robert csak kihasználta. Túl sokat adott neki, megbízott benne. Tegnapelőtt még gondolkodás nélkül lett volna a felesége. Most amikor mindennek vége, most döbbent rá, hogy ezt csak ő akarta, Robert soha sem említette a házasságot. Neki csak egy dolog kellett, amit meg is kapott. A rózsaszín köd másnapra szertefoszlott. Robert lekezelően közölte vele, a fogadást megnyerte, este már a barátaival fogja megünnepelni.

Hiába könyörgött neki szép szóval - kinevette. 

- Ostoba vagy Elina, nagyon ostoba. - Vigyorgott rá ördögi mosollyal, jeges tekintettel. Holnap végleg elutazom, áthelyeztettem magam az ország egy távoli helyére. Otthon hűséges menyasszonyom várja, hogy végre egybe kelhessünk.

Elina a hallottak után teljesen összeomlott. Mire feleszmélt, Robert már fütyörészve sietett a laktanyája felé...

Tovább kell lépnie, de hogyan? Elkeseredésében semmi okos gondolat nem jutott eszébe. Tudta, Robert barátaitól napokon belül már az egész város tudni fogja botlását. Nem, ezt nem bírja elviselni.

 Idős nénikéjétől is félt, aki szülei halála után befogadta, felnevelte. Ő, Robertben a jövendő férjet látta, aki szépen simuló szavaival teljesen eloszlatta gyanúját. Szinte repdesett az örömtől, hogy végre rátalált a hozzáillő férfi.

Hirtelen elhatározással egy szál ruhában elindult a tenger felé. Nem törődött a hatalmas viharral. Fülében a hullámok morajlása helyett a zongorán játszott utolsó melankolikus dal foszlányait őrizte. 

Egy pillanatra felnézett a viharfelhőkre, a cikázó villámokra, melyek hatalmas fényükkel megvilágították a sűrű eső függönyt. 

Nem érzékelte, a veszélyt.

Gyönyörű ruháját a tenger hullámai áztatták, és a viharos szél bőszen csapkodta meztelen lába szárára.

Ahogy távolodott a parttól, a hullámok mind magasabban csapkodtak körülötte. 

Fülében a halk dallam helyett egy szó zakatolt egyre hangosabban, tovább, tovább, tovább...