Csoda a kövek közt /mesevers/

 

Rózsakertben sok-sok rózsa,

egyik nyílik, másik hervad,

nyári meleg magot érlel,

szél teríti szerte széjjel.

Bőven jut a puha földre,

egy kicsi mag tovább röppen,

kemény kövek közé pottyan,

esélye, biz' oly kevés van.

 

Ám a kövek megsajnálták,

körbe zárták a magocskát,

megkérték a pajkos szelet,

fújjon földet egy keveset.

Esőfelhőnek is szóltak,

a magocska nagyon szomjas.

kövérek az esőcseppek,

a kicsi mag duzzad, reped.

 

Gyökerei kapaszkodnak,

hajtása a Nap felé tart,

levelei sokasodnak,

tüskéi is ágaskodnak.

Ám legszebb lett kis bimbója,

mely kinyílik harangszóra,

rózsaszín lett és illatos,

szürke kövek most boldogok.

 

Aggódik a szép rózsaszál,

vajon lesz aki rátalál?

Oly régóta várakozik,

bánatában pityeredik.

Szirmocskáin nagy könnycseppek,

deli ifjú arra téved.

Óh, mit látok, milyen csoda,

kövek között nyíló rózsa!

 

Harmatosan üde és friss,

illatával majd elkábít,

leszakítom óvatosan,

rózsát adok szép rózsámnak.

Búsulnak a szürke kövek,

rózsaszálnak nyoma veszett,

ám gyökere köztük maradt,

jövőre majd újra fakad.

2025.

Kép: Pinterestről