Sárga rózsa

 

Hajnal pírja simogatta,

harmat cseppje itatgatta,

mire dél lett, szirmot bontott,

tüzes napra rámosolygott.

Pillangók és kis bogárkák,

sárga színét megcsodálták,

illatából kortyolgattak,

napnyugtáig ott maradtak.

Nagy melegtől majd elájult,

illatfelhője is ritkult,

egy jóember megsajnálta,

kút vizével locsolgatta.

A csendes éj átölelte,

üdén pompázott reggelre,

aki arra járt megcsodálta,

ő lett kertem legszebb rózsája.

Kép:Pinterest

Kicsi lányka...

Kicsi lányka az erdőszélben,

üldögél egy fa tövében,

anyák napjára titokban készül,

egy verset választott végül.

Mellette a kis kosárka,

terítve van gyöngyvirággal,

illatosak, frissek, szépek,

szeretettel szedte őket.

Később két csokorba köti,

nagymamát is felköszönti,

szép versét majd elszavalja,

meghatódik, míg hallgatja.

Ó, te kedves kicsi lányka,

igaz szeretet forrása,

maradj mindig jó, s figyelmes,

ne fogyjon el szereteted.

Kép: Internet

Szú rágta fiókban...

Szú rágta fiókban megsárgult levél,

rajta még töretlen a viaszpecsét,

mikor rátaláltam kíváncsian néztem,

vajon ki írhatta, mi van a levélben.

 

Óvatosan feltörtem a viaszpecsétet,

szálkás betűkkel írt sorokra leltem,

lassan olvastam a régies szavakat,

titokra leltem, mely nagyon felkavart.

 

Öregasszony írta szörnyű vallomását,

e levéltől remélte holtában nyugvását,

egy életen át magában hordozta,

végig attól rettegett, kiderül titka.

 

Fiatal volt egykor, szép és kívánatos,

részeges ura mellett szeretőt tartott,

nem egyet, nem kettőt, számtalant,

utolsónak egy szép vándorlegény akadt.

 

Akkoriban egy távoli tanyán laktak,

látótávolságban szomszédok nem voltak,

sok volt a munka, mindig volt béres,

ám egy idő múltán, mindegyik meglépett.

 

Hogy hová, arról nem szólt az írás,

de a távoli tanyán nem volt gyereksírás,

csak egyszer sírtak, angyalként röppentek,

olyankor az ura hirtelen józan lett.

 

Szép vándorlegény alig megérkezett,

asszonyra, tanyára hamar szemet vetett,

egyiket megkapta, másikért dolgozott,

a tanyás gazda meg egész nap ivott.

 

A legény kérő szavakat duruzsolt fülébe,

mihaszna gazdát némítsák el végleg,

sötét éjszakákon terveket szőttek,

a furfangos gazda, kihallgatta őket.

 

Sok napon keresztül részegséget színlelt,

a végzetes estén megváltozott minden,

gazda helyett a szép legény lett halott,

kiszáradt kútban föld alatt nyugodott.

 

Földdel teli kút megőrizte titkát,

fölötte egy fűzfa növesztette ágát,

nem asszonynak való lett az élete,

szörnyű titkát még gyónni sem merte.

 

Oly régi a történet, kár lenne bolygatni,

a tanyának helyét nem lehet fellelni,

Szörnyű tetteikért majd odafenn felelnek,

én meg elégettem a megsárgult levelet.

2025.

Kép: Pinterest

 Elismerésben részesített a Sorok között Irodalmi Magazin. az Egy kávé mellett című versemért!

.Hálásan köszönöm!

Egy kávé mellett

Fülledt nyári délután volt,

cukrászda teraszán ültem,

utcakép biz' nem varázsolt,

kávémat néztem elmerülten.

Fáknak ágai búsan bólogattak,

zöld levelekre ráült a szürke por,

úgy tűnt, már mindent feladtak,

egyre közelebb volt a poros beton.

Egy kóbor szellő arra tévedt,

felborzolta az álmos csendet,

megtáncoltatta a levélkéket,

kávémba meg port pöttyentett.

Szép kalapommal incselkedett,

kacagva pörgette, vitte magával,

hipp-hopp, már messziről integetett,

tán várta, hogy szaladok utána?

Nem szaladhattam, páromat vártam,

megpillantottam Őt a túloldalon,

szélfújta kalapommal, virággal karjában,

vele majd pezsgőt iszom a teraszon.

MI generált kép

Egy család vagyunk?

 

Minden reggel külön indulunk,

pedig egy irányba visz az utunk,

már nem sietünk az óvodába,

nem úgy esünk be az iskolába.

 

Gyerekek régóta külön indulnak,

barátokkal teszik meg az utat,

életvidám, bohókás fiatalok,

csivitelnek mint fecskecsapatok.

 

Sok lépcsőn lefelé a Metróba,

mi is mehetnék egymás kezét fogva,

cinkosan össze mosolyognánk,

az elmúlt éjszakára gondolván.

 

Azt hihetnék, boldog pár vagyunk,

lopva még puszit is adunk, kapunk, 

lábaink egy ritmusra léphetnének,

rólunk mintázhatnák meg az egységet.

 

Mi mégis egy család vagyunk,

összeköt bennünket a múltunk,

a sokféle színből összefont évek,

még újra hangolódhatnak a lépések.

Virágot szednék

 

Szomorúan nézem a kiégett rétet,

virágokat szednék, illatosat, szépet,

csukot szemeimmel virágtengert képzelek,
benne szaladgálva kitárom kezemet.

 

Sokféle illatból nagyokat szippantok,

arcomat frissítem friss vizű patakból,

amelyben tarka lombú fák mosolyognak,

olyanok akár a lányok, ha ábrándoznak.

 

Kezem érintése tükörképet rombol,

szememet nyitom, sírás szorítja torkom,

hamar szertefoszlott idilli táj képe,

könnyes szemmel nézek a kiégett rétre.

Kép: PInterest