Kicsi lányka...

Kicsi lányka az erdőszélben,

üldögél egy fa tövében,

anyák napjára titokban készül,

egy verset választott végül.

Mellette a kis kosárka,

terítve van gyöngyvirággal,

illatosak, frissek, szépek,

szeretettel szedte őket.

Később két csokorba köti,

nagymamát is felköszönti,

szép versét majd elszavalja,

meghatódik, míg hallgatja.

Ó, te kedves kicsi lányka,

igaz szeretet forrása,

maradj mindig jó, s figyelmes,

ne fogyjon el szereteted.

Kép: Internet

Szú rágta fiókban...

Szú rágta fiókban megsárgult levél,

rajta még töretlen a viaszpecsét,

mikor rátaláltam kíváncsian néztem,

vajon ki írhatta, mi van a levélben.

 

Óvatosan feltörtem a viaszpecsétet,

szálkás betűkkel írt sorokra leltem,

lassan olvastam a régies szavakat,

titokra leltem, mely nagyon felkavart.

 

Öregasszony írta szörnyű vallomását,

e levéltől remélte holtában nyugvását,

egy életen át magában hordozta,

végig attól rettegett, kiderül titka.

 

Fiatal volt egykor, szép és kívánatos,

részeges ura mellett szeretőt tartott,

nem egyet, nem kettőt, számtalant,

utolsónak egy szép vándorlegény akadt.

 

Akkoriban egy távoli tanyán laktak,

látótávolságban szomszédok nem voltak,

sok volt a munka, mindig volt béres,

ám egy idő múltán, mindegyik meglépett.

 

Hogy hová, arról nem szólt az írás,

de a távoli tanyán nem volt gyereksírás,

csak egyszer sírtak, angyalként röppentek,

olyankor az ura hirtelen józan lett.

 

Szép vándorlegény alig megérkezett,

asszonyra, tanyára hamar szemet vetett,

egyiket megkapta, másikért dolgozott,

a tanyás gazda meg egész nap ivott.

 

A legény kérő szavakat duruzsolt fülébe,

mihaszna gazdát némítsák el végleg,

sötét éjszakákon terveket szőttek,

a furfangos gazda, kihallgatta őket.

 

Sok napon keresztül részegséget színlelt,

a végzetes estén megváltozott minden,

gazda helyett a szép legény lett halott,

kiszáradt kútban föld alatt nyugodott.

 

Földdel teli kút megőrizte titkát,

fölötte egy fűzfa növesztette ágát,

nem asszonynak való lett az élete,

szörnyű titkát még gyónni sem merte.

 

Oly régi a történet, kár lenne bolygatni,

a tanyának helyét nem lehet fellelni,

Szörnyű tetteikért majd odafenn felelnek,

én meg elégettem a megsárgult levelet.

2025.

Kép: Pinterest

 Elismerésben részesített a Sorok között Irodalmi Magazin. az Egy kávé mellett című versemért!

.Hálásan köszönöm!

Egy kávé mellett

Fülledt nyári délután volt,

cukrászda teraszán ültem,

utcakép biz' nem varázsolt,

kávémat néztem elmerülten.

Fáknak ágai búsan bólogattak,

zöld levelekre ráült a szürke por,

úgy tűnt, már mindent feladtak,

egyre közelebb volt a poros beton.

Egy kóbor szellő arra tévedt,

felborzolta az álmos csendet,

megtáncoltatta a levélkéket,

kávémba meg port pöttyentett.

Szép kalapommal incselkedett,

kacagva pörgette, vitte magával,

hipp-hopp, már messziről integetett,

tán várta, hogy szaladok utána?

Nem szaladhattam, páromat vártam,

megpillantottam Őt a túloldalon,

szélfújta kalapommal, virággal karjában,

vele majd pezsgőt iszom a teraszon.

MI generált kép

Egy család vagyunk?

 

Minden reggel külön indulunk,

pedig egy irányba visz az utunk,

már nem sietünk az óvodába,

nem úgy esünk be az iskolába.

 

Gyerekek régóta külön indulnak,

barátokkal teszik meg az utat,

életvidám, bohókás fiatalok,

csivitelnek mint fecskecsapatok.

 

Sok lépcsőn lefelé a Metróba,

mi is mehetnék egymás kezét fogva,

cinkosan össze mosolyognánk,

az elmúlt éjszakára gondolván.

 

Azt hihetnék, boldog pár vagyunk,

lopva még puszit is adunk, kapunk, 

lábaink egy ritmusra léphetnének,

rólunk mintázhatnák meg az egységet.

 

Mi mégis egy család vagyunk,

összeköt bennünket a múltunk,

a sokféle színből összefont évek,

még újra hangolódhatnak a lépések.

Virágot szednék

 

Szomorúan nézem a kiégett rétet,

virágokat szednék, illatosat, szépet,

csukot szemeimmel virágtengert képzelek,
benne szaladgálva kitárom kezemet.

 

Sokféle illatból nagyokat szippantok,

arcomat frissítem friss vizű patakból,

amelyben tarka lombú fák mosolyognak,

olyanok akár a lányok, ha ábrándoznak.

 

Kezem érintése tükörképet rombol,

szememet nyitom, sírás szorítja torkom,

hamar szertefoszlott idilli táj képe,

könnyes szemmel nézek a kiégett rétre.

Kép: PInterest

Tücsök és a csiga /100 szavas verses mese/

 

Meleg nyári estéken hegedült a tücsök, 

altatódalt békakórus zümmögött,

nem volt sem háza, sem pedig ágya,

lapulevél alatt telt el minden éjszakája.

 

Míg tartott a nyár, nem gondolt a télre,

kicsi, meleg házra, füstölgő kéményre,

benne vetett ágyra, puha kispárnára,

finom falatokkal teli éléskamrára.

 

Ám jöttek a szelek, fújták a hideget,

békák már elbújtak, a tücsök meg didergett,

szorult helyzetében csak siránkozott,

ha senki sem segít, én bizony megfagyok!

 

Arra ment a csiga, hallotta jajszavát,

megsajnálta a tücsköt, ajánlotta házát.

Ha megígéred, hogy csendben maradsz,

nálam tavaszig nyugodtan ellakhatsz.

 

Van paplanom, párnám, szép lesz az álmod,

nyáron majd elhegedülöd kedves nótámat.

Kép: MI által generálva