M. J. Kata /Márkus Katalin/ irogató blogja

  Lezárult a 2025-ös esztendő, és ebből az alkalomból összeállítottunk neked egy személyes statisztikát. 2025 folyamán szerzőinktől átlagosan 8 vers jelent meg a  www.poet.hu  oldalon. Tőled 13 alkotást publikálhattunk az év során, ami jócskán meghaladja az átlagos aktivitást. Ez azt jelenti, hogy átlagosan 28.1 naponta osztottál meg velünk egy új verset. Igazán termékeny időszak van mögötted, gratulálunk! :) A 2025-ben feltöltött verseidre összesen 2827 alkalommal voltak kíváncsiak látogatóink, ezzel pedig az év legolvasottabb szerzőinek felső 20%-ába jutottál. Gratulálunk!  Álmomban...  című versed vonzotta a legtöbb tekintetet 437 megtekintéssel (összehasonlításképp: egy átlagos alkotást kb. 180-an szoktak elolvasni). Soraid 237 alkalommal érintették meg annyira az olvasókat, hogy a kedvenceik közé mentsék azokat.  Csodás nap   című műved aratta a legnagyobb sikert 27 kedvencnek jelöléssel. Ez a versed az idén publikált művek legsikeresebb 20%-...

   Egymásba kapaszkodtunk merev testtartással, egy-két-há, egy-két-há- és elindult a zene. Remegő lábakkal óvatosan léptünk, míg fél szemünkkel a tánctanárt figyeltük. Lopva az arcodra pillantottam, meglepődve láttam mosolyogva nézel. Amikor összekapcsolódott tekintetünk, varázsütésre eltűnt lábaink görcsös merevsége. Vágytól csillogó gyönyörű szemeid rabul ejtettek, így táncoltunk az andalító dallamokra. Csípőm ringását követte a tiéd, a zene ütemére könnyedén forogtunk. Míg egymást néztük, szívünk egy ritmusra dobbant, nem érzékeltük, hogy vége a zenének. A tánctanár tovább tapsolt, egy-két-há, egy-két-há- és mi mámorosan forogtunk. Lelkünk már tudhatta a ki nem mondott szavakat… Szép pár voltunk a koszorúcskán, és pár évvel később esküvőnk felejthetetlen boldog napján. Kép: Internetről.

Virágos tavaszban már rágondolunk, mint megfoghatatlan szép ajándékra, nyárnak melegéért még sóhajtozunk. Nyári napsugárnak van úticélja, gyümölcsöket érlel, finom cseresznyét, szemnek láthatatlan titkos fortélya. Ringó búzamezőt, bőséges termést, esőfelhőt is hoz, dörgést, villámlást, patakokat duzzaszt medrük megtelék. Ezerszínű nyár szép, mint a szivárvány, erdők üde zöldje virágzó rétek, szemnek csodálatos, pazar a látvány. Már alig figyelünk a sok fecskére,  "Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent."   szemeinket csalja a nyár bősége. Pillangók táncolnak, méhek zümmögnek, csillaghullást várjuk nagy izgalommal, csodálatos nyárnak ideje röppen. 2025. Idézet, Tábori Piroska A boldogság című verséből. kép:pinterestről

  Madárdalra ébredtem ma reggel, jókedvemben halkan énekeltem, napfény csillant szobám ablakában, oly szépséges az áldott vasárnap.   Kiskertemben illatos virágok, "lenge illat, mi átölel" imádom, ma együtt leszünk kicsi unokákkal, oly szépséges az áldott vasárnap.   Ünneplőbe öltöztetjük testünket, hálaimánk tisztítja lelkünket, bazsarózsa dísze templomi oltárnak, oly szépséges az áldott vasárnap.   Ebéd után jó a semmittevés, halk, bizalmas, hosszú beszélgetés, kisunokák mindenért hálásak, oly szépséges az áldott vasárnap. Idézet: B.Radó Lili Névjegyre, virág mellé című verséből való. Kép a netről.

  Várakozás Egyedül ülök a tóparton, felhők között napfény ragyog, aranyszínű fátyla lebben, majd eltűnik sejtelmesen. Csendben várok kedvesemre, szívem megdobban remegve, Őt látom a holdsugárban, illatozó rózsa szálban. Arcomat cirókáló szélben bőrének illatát érzem, hozzá repül gondolatom, lelkem örvend, ha láthatom. "Sose hittem," míg nem éreztem, boldog vágyát szerelemnek, hátam mögött halk lépések, kedvesem jön tudom, érzem. 2025. Kép: Pinterestről. Idézet: Palotai Boris /Vallomás/ gondolatából.

    "Látod e esteledik" Szűzanyám, az éjszaka már teregeti fátylát, hálás szívvel borulok le előtted, köszönő imámat fogadd el kérlek.   Reggel mielőtt indultam utamra, áldásodat kértem a mai napomra, félúton mégis visszafordultam, telefonomat otthon hagytam.   Hangosan bosszankodtam, morgolódtam, amikor mentő szirénáját hallottam, baleset történt amerre mentem volna, több autó is összetört darabokra.   Összeroskadva zokogtam, sírtam, tudtam, Te irányítottál jóságosan, feléd nyújtom hálával teli szívemet, köszönöm, hogy vigyáztad életemet.   Égi édesanyám, most ketten vagyunk, tündöklő csillag a lámpásunk, fényénél keresem tekintetedet, lelkemben már érzem kegyelmedet.   Kérlek, vigyázz földi gyermekeidre, azokra is, akik távol állnak Tőled, hiszem, Ők is eljönnek majd hozzád, ha segítségedet megtapasztalják. 2025. Kép: Pinterestről

  K​inyitottam ablakomat, hogy elküldjem bánatomat, messze, messze vigye a szél fogadja be a kéklő ég.   Oly sokáig temetkeztem, minden barát elfelejtett, megbékélve éldegélek, szerelmet már nem remélek.   Felfrissítem látásomat, mosolyogva néz rám a Nap, bárányfelhők integetnek, alkony ege most a legszebb.   Gyönyörködöm a tavaszban, dalolok a madarakkal, virág illat finom balzsam, szép zöld fűben surran lábam.   A sok szépséget újra látom, lelkem nyugodt, nincs rossz álom, ami fájt, mind elengedtem, nem köti már gúzsba testem. 2025.

Barátom nekem bizalmasom, titkaimnak biztos őrzője, szívemet ha kezébe adom, életemnek hűséges őre.   Benne még nem kellett csalódnom, amikor más elfordult tőlem. Ő nem hasonlít skorpióhoz, nem csípett, nem dobott meg kővel.   Aki így tett, rá sem haragszom, " Megbocsátok. Teljes mértékben" Sokáig voltunk bizalmasok, titkait őrzöm tisztességgel.   Az igaz barát előbb kérdez, és nem fordul el haragosan, bíró sem szó nélkül ítél el, előbb kérdezi a vádlottat. 2025. Idézet Nyertes Zsuzsa gondolataiból való.

A kisfiú félt, hogy ma sem kap vacsorát, csak szidást. Részeges apja majd keveselli a pénzt, amit koldult. Nem volt jó napja. Egész nap esett az eső. Az emberek siettek, esernyőjük alól csak előre néztek. Hiába nyújtotta koszos bádog poharát, késő délutánig csak kevéske pénz zörgött benne. Amikor hazavitte napi keresetét, remegő kézzel borította ki a kopott, terítő nélküli asztalra. Apja mohó tekintettel nézte a guruló aprópénzt. Mocskos kezével lecsapott rá, és maga felé húzta, hogy megszámolja. Számolta egyszer, számolta kétszer, de bizony nem szaporodott. Alig volt több mint egy üveg bor ára. Míg számolt, a kisfiúnak hangosan korgott a gyomra, nagyon éhes volt, egész nap nem evett. Csak remélni merte, hogy lesz még itthon egy darabka kenyér. Reggel még maradt a tegnapiból, ám most hiába kereste. Elfogyott a bor maradékával együtt. Apja mindent elpusztított. Könyörgő szemekkel nézett apjára, és halk hangon kérte, hogy a pénzből vehessen egy kis kenyeret. Pénz helyett pofont kapott, a...

  "halkan szelíden" érint a hajnal  felébredek kicsit kócos hajjal, napsugarak cirókálják arcom, úgy tervezem, szép lesz mai napom.   Felülök egy szép fodros felhőre, nem nézek másfelé, csak előre, lábamat lógatva ábrándozom, míg lassan haladunk az égbolton.   Integetve köszöntöm a Napot, megkérdezem, látott e csillagot, előveszem festő készletemet, színesre pingálok felhőt, eget.   Narancssárga, piros és fekete,  dúdolgatva húzom az ecsetet, minden a kedvem szerint történik, felhőmön utazgatok estéig.  2025. Idézet: Lányi Sarolta Nagyon csendes szerenád című verséből való

Virágos kertjében üldögél a lányka, vágyakozó szívvel szép kedvesét várja, lombos faágakon madarak dalolnak szerelmes éneket választott párjuknak.   Ő is erre vágyna, kedvese hangjára, sokszor hitegette, utoljára várja, ha mégsem jön el ma, padjuk üres marad, búcsút int a kertnek, csak egy levelet hagy.   Itt lángolt szerelmük, mikor ismerkedtek, boldogan tervezték, templomba is mennek, ingatag kedvese mástól többet kapott, megüzente tegnap, már gyűrűt is adott.   A levélpapírra nem írt üzenetet, kedvenc virágukból préselt le egyet, hajába is tűzdelt tűzpiros virágot, olyan szép a színe, már-már szinte lángol.   Elhervadt a virág, sírdogál a lányka, levelét a padról nyári szellő fújta, harmatos reggelen virágok is sírtak, menyasszony karjában már nem viríthatnak. 2025.

Hópaplannal betakarva,   alszik a táj halkan szuszog,  hóvirág álmában kuncog, napsugárka simogatta.   Fel is ébredt, nyújtózkodott, nem rettent meg a hidegtől, lábán sem viselt cipellőt, jó melegről ábrándozott.   Áttörte a fagyos földet, birkózott a hideg hóval, győztesként a szélúrfival, sehol nem látott még zöldet.   Egy kicsikét csodálkozott, fehér bimbói kinyíltak, hidegtől mind meghajoltak, napsugár biz' elkóborolt.   Szép hóvirág oly kedves vagy, mosolyogva nézlek téged, megsimítom levélkédet, eltünhet már a hideg fagy. 2025.  Kép: Internet

    Ha felnézek az Ég felé összekulcsolt kézzel, ajkam imát rebeg feléd, nagyon nagy kéréssel. Uram kérlek, hallgasd szavam, nagy baj van a Földön, elrepült a békegalamb, hívd, hogy visszajöjjön. Te is látod, nincs békesség, pedig oly jó lenne, mindenütt nagy az ellentét, néped félelemben. Kérlek Uram, nyújtsd ki kezed, "egek magasába," segíts kérlek, nem feledem, ajkaimon hála. 2025.   Idézet:  Kapui Ágota Csendes fohász újév hajnalán című verséből. Kép: pinterestről

Zöld fű között sárga pitypang, kicsi libák jönnek sorban, ez is sárga, az is sárga, be nem áll a libák szája.   Zöld füvecskét csipegetnek, ide-oda lépegetnek szélúrfi is arra kószál, megtréfálja a sok libát.   Kacarászva térül, fordul, pitypangokra kicsit ráfúj, érett pitypang tollpihéje, száll a kislibák fejére.   A kislibák csodálkoznak bóbitával szaladgálnak, szellő lányka is arra jár, pitypang pihe égbe száll. 2025. Kép: Pinterestől

    Ó, természet, oly csodás vagy, "zöld tenyeredben ringok én" testem betegségtől bágyadt, karjaidban most nyugodnék.   Megfáradt arcom ráncait tavaszi szél simogatja, űzné bajaim nyomait, mosolyomat csalogatja. Csodát alkottál Istenem, körforgása lenyűgöző, minden gondosan tervezett, egyszerű és elbűvölő.   Virágszirmokkal hajamban halk sóhajtással ajkamon, mert örök vagy, halhatatlan, hozzád röppen gondolatom. 2025.  Idézet, Hajnal Anna: Ki süt a nap című verséből. Kép Pinterest

  "Nem Pesten történt amit hallotok ott ily regényes dolgok nem történnek" Meleg nyár volt akkor, szénák petrencében, érte indult a szekér gazda béresével, annak módja szerint mindet felpakolta, rudazó rudat tetejére dobta, kender kötéllel jó feszesre húzta, maga is felmászott, indult hazaútra, halkan fütyörészett, hogy az idő teljen, négy ökör sem futott, nehéz volt a teher. Álmosság gyötörte éjszaka udvarolt, mámoros álmában szép kedvesével volt, vágyakozva idézte meggypiros ajkait, ölelte derekát, emelé szoknyáit, ám ekkor a szekér gödörbe ugratott, felébredt a legény, álma szertefoszlott, újra fütyörészett, hogy az idő teljen, négy ökör sem futott, nehéz volt a teher. Lassú pillantással a tájat fürkészte, érett búzatáblák lágy ringását nézte, lelki szemeivel Rózsikáját látta, karcsú derekán ringott sok szoknyája, hitte is meg nem is, dörzsölte a szemét, távolban egy lányt épp felfedezni vélt, mikor megismerte, jó nagyot kurjantott, szép kedvese volt az, akihez leugrott, m...

csendes alkonyon naplemente fényében szemek beszélnek halk szívdobbanás hullámok gyűrűjében egyre gondolnak örök hűségük  jelképe szerelemnek utolsó táncig 2025. kép Internetről

  Múltban kutakodva egy emlékkép villan, unatkozva álltam léces kiskapunkban, porzott a szekérút erdő felől jöttek, nyárvégi melegben tüzelőt cipeltek. Feslett csizmájában ember jött elsőnek, foga között pipa hátán köteg rőzse, fején a kalapja csurgóra állítva, kilógott alóla szép fekete haja. Színe hagyott inge, foltozott nadrágja, biz' nem hasonlított a cigány vajdára, kevéssel mögötte asszonya követte, lábujjai között út porát megszűrve. Nagy rózsás fejkendő haját eltakarta, sokráncos szoknyáját dereka ringatta, hátán nagy batyuban pujája ordított, vörös volt az arca, biztosan éhes volt. Mögöttük a sorban még három gyerek, villogott a szemük, ágakat cipeltek, kicsit féltem tőlük, hátrafelé léptem, addigra a mama ott termett mögöttem. Adjon Isten Gazsi! Álljál meg egy szóra, van itt némi kenyér, meg egy kis szalonna. Marcsa gyere velem, hívta be az asszonyt, adok neked ruhát, meg egy fejre valót. Én is mentem velük gyerekektől féltem, pedig nem bántottak, falták a kenyeret, árokp...

  Költészet világnapján elgondolkodom, miként születnek verseim a papíron. Gyötrelmesek a percek az órák, üres papíromra lámpa veti árnyékát. Fejemben hiába repülnek a gondolatok, rímekbe szedéssel viszont bajlódok. Lehunyt szemeim látnak sok szépséget, szinte könyörögnek, írjak róluk verset. Párszor ébren maradt velem az este, hogy versem születését meglesse. Ó, szegény este, sokszor pórul járt, mikor tollam nem pazarolta a tintát. Minden hiába, ha nem, hát nem, amatőr vagyok, nincs mit tennem. Múzsám ha van, sűrűn félrelép, hiába édesgetem, másfelé néz. Egy dolog vigasztal e jeles napon, verseskötetek sora a polcomon. Nagy költőink gyöngyszem versei ma este is feledtetik kudarcaim. 2025. 03. 21. Kép a Pinterestről

Furcsa dolog történt ma velem, nem ébresztett az a fránya vekker, így amikor magamtól felébredtem, majd megállt a szívverésem. Tizenegy óra múlt pár perccel, és én még nem reggeliztem, ám, ez lenne a kisebbik baj, iskolába sem mentem ma. Gyorsan fejemre húztam a takarót, ha már így esett, alszom még egy jót. Szempilláim ólom nehezek lettek, gondolataim újra az álmok színes ösvényén tekeregtek. Ezzel még nem is lenne baj, ha nem üldözne a tanári kar. Matektanár körzővel fenyeget, kihagytad a felmérőt, te rossz gyerek! Mögötte a biológia tanárnő egy csontvázzal közeleg, hol volt az agya, gyorsan mutasd meg! A többiek pedig nyomultak utánuk, ijedtemben a vekkert vágtam hozzájuk. Az bizony egyfolytában berregett, én pedig rémült szemekkel ébredek, vörös hajam, majd lángra lobban, veríték folyik rólam patakokban. Ám a dühös tanárok helyett, anyukám ijedten nézeget. Mi történt kisfiam, életem virága, olyan a hajad, mint a szénaboglya, takaródat görcsösen markolod, ideje felkelni, s inni a ka...