M. J. Kata /Márkus Katalin/ irogató blogja

    "Látod e esteledik" Szűzanyám, az éjszaka már teregeti fátylát, hálás szívvel borulok le előtted, köszönő imámat fogadd el kérlek.   Reggel mielőtt indultam utamra, áldásodat kértem a mai napomra, félúton mégis visszafordultam, telefonomat otthon hagytam.   Hangosan bosszankodtam, morgolódtam, amikor mentő szirénáját hallottam, baleset történt amerre mentem volna, több autó is összetört darabokra.   Összeroskadva zokogtam, sírtam, tudtam, Te irányítottál jóságosan, feléd nyújtom hálával teli szívemet, köszönöm, hogy vigyáztad életemet.   Égi édesanyám, most ketten vagyunk, tündöklő csillag a lámpásunk, fényénél keresem tekintetedet, lelkemben már érzem kegyelmedet.   Kérlek, vigyázz földi gyermekeidre, azokra is, akik távol állnak Tőled, hiszem, Ők is eljönnek majd hozzád, ha segítségedet megtapasztalják. 2025. Kép: Pinterestről

  K​inyitottam ablakomat, hogy elküldjem bánatomat, messze, messze vigye a szél fogadja be a kéklő ég.   Oly sokáig temetkeztem, minden barát elfelejtett, megbékélve éldegélek, szerelmet már nem remélek.   Felfrissítem látásomat, mosolyogva néz rám a Nap, bárányfelhők integetnek, alkony ege most a legszebb.   Gyönyörködöm a tavaszban, dalolok a madarakkal, virág illat finom balzsam, szép zöld fűben surran lábam.   A sok szépséget újra látom, lelkem nyugodt, nincs rossz álom, ami fájt, mind elengedtem, nem köti már gúzsba testem. 2025.

Barátom nekem bizalmasom, titkaimnak biztos őrzője, szívemet ha kezébe adom, életemnek hűséges őre.   Benne még nem kellett csalódnom, amikor más elfordult tőlem. Ő nem hasonlít skorpióhoz, nem csípett, nem dobott meg kővel.   Aki így tett, rá sem haragszom, " Megbocsátok. Teljes mértékben" Sokáig voltunk bizalmasok, titkait őrzöm tisztességgel.   Az igaz barát előbb kérdez, és nem fordul el haragosan, bíró sem szó nélkül ítél el, előbb kérdezi a vádlottat. 2025. Idézet Nyertes Zsuzsa gondolataiból való.

A kisfiú félt, hogy ma sem kap vacsorát, csak szidást. Részeges apja majd keveselli a pénzt, amit koldult. Nem volt jó napja. Egész nap esett az eső. Az emberek siettek, esernyőjük alól csak előre néztek. Hiába nyújtotta koszos bádog poharát, késő délutánig csak kevéske pénz zörgött benne. Amikor hazavitte napi keresetét, remegő kézzel borította ki a kopott, terítő nélküli asztalra. Apja mohó tekintettel nézte a guruló aprópénzt. Mocskos kezével lecsapott rá, és maga felé húzta, hogy megszámolja. Számolta egyszer, számolta kétszer, de bizony nem szaporodott. Alig volt több mint egy üveg bor ára. Míg számolt, a kisfiúnak hangosan korgott a gyomra, nagyon éhes volt, egész nap nem evett. Csak remélni merte, hogy lesz még itthon egy darabka kenyér. Reggel még maradt a tegnapiból, ám most hiába kereste. Elfogyott a bor maradékával együtt. Apja mindent elpusztított. Könyörgő szemekkel nézett apjára, és halk hangon kérte, hogy a pénzből vehessen egy kis kenyeret. Pénz helyett pofont kapott, a...

  "halkan szelíden" érint a hajnal  felébredek kicsit kócos hajjal, napsugarak cirókálják arcom, úgy tervezem, szép lesz mai napom.   Felülök egy szép fodros felhőre, nem nézek másfelé, csak előre, lábamat lógatva ábrándozom, míg lassan haladunk az égbolton.   Integetve köszöntöm a Napot, megkérdezem, látott e csillagot, előveszem festő készletemet, színesre pingálok felhőt, eget.   Narancssárga, piros és fekete,  dúdolgatva húzom az ecsetet, minden a kedvem szerint történik, felhőmön utazgatok estéig.  2025. Idézet: Lányi Sarolta Nagyon csendes szerenád című verséből való

Virágos kertjében üldögél a lányka, vágyakozó szívvel szép kedvesét várja, lombos faágakon madarak dalolnak szerelmes éneket választott párjuknak.   Ő is erre vágyna, kedvese hangjára, sokszor hitegette, utoljára várja, ha mégsem jön el ma, padjuk üres marad, búcsút int a kertnek, csak egy levelet hagy.   Itt lángolt szerelmük, mikor ismerkedtek, boldogan tervezték, templomba is mennek, ingatag kedvese mástól többet kapott, megüzente tegnap, már gyűrűt is adott.   A levélpapírra nem írt üzenetet, kedvenc virágukból préselt le egyet, hajába is tűzdelt tűzpiros virágot, olyan szép a színe, már-már szinte lángol.   Elhervadt a virág, sírdogál a lányka, levelét a padról nyári szellő fújta, harmatos reggelen virágok is sírtak, menyasszony karjában már nem viríthatnak. 2025.

Hópaplannal betakarva,   alszik a táj halkan szuszog,  hóvirág álmában kuncog, napsugárka simogatta.   Fel is ébredt, nyújtózkodott, nem rettent meg a hidegtől, lábán sem viselt cipellőt, jó melegről ábrándozott.   Áttörte a fagyos földet, birkózott a hideg hóval, győztesként a szélúrfival, sehol nem látott még zöldet.   Egy kicsikét csodálkozott, fehér bimbói kinyíltak, hidegtől mind meghajoltak, napsugár biz' elkóborolt.   Szép hóvirág oly kedves vagy, mosolyogva nézlek téged, megsimítom levélkédet, eltünhet már a hideg fagy. 2025.  Kép: Internet