Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december 19, 2024

Karácsonyi ajándék

Kép
  Tomi anyukájával és nagyszüleivel, egy kicsi dunántúli faluban lakott. Egy sajnálatos balesetben apukája elhunyt, Ő pedig súlyos lábsérülést szenvedett. Így, szinte egész nap tolókocsijában üldögélt, nyáron, a verandán, télen az utcára néző szobaablak előtt. Mindkét helyről kényelmesen láthatta a falu utcájával párhuzamosan haladó fényes vasúti síneket, amelyeken, éjjel-nappal felváltva robogtak a tehervonatok, és a személyvonatok. A falunak nem volt vasútállomása, így Tomi sóvárgó szemekkel csak a gyorsan elsuhanó vagonokat nézhette. Iskolába lábsérülése miatt nem járhatott, magántanuló lett, és nagyapja segített neki a tanulásban. Nagyon okos kisfiú volt, sokat olvasott, gyönyörűen rajzolt vonatokat, gőzmozdonyokat. Anyukája külföldön dolgozott, hogy minél több pénzt tudjon küldeni szüleinek. Amikor csak tehette hazajött Tomihoz, és ilyenkor táskájában mindig ott lapult egy-egy kicsi mozdony, vasutakról szóló könyv. Tomi örült ezeknek az ajándékoknak, de titokban másra vágyott....

Alkotni tiszta szívvel

    Én nem szerettem verset elemezni, iskolában ez volt a mumusom, nem értettem mit látott a költő, ki helyet kapott a Parnasszuson. Versekről hallani sem akartam, ám, a sors tréfát űzött velem, álmaimban verseket írtam, kedves szóval biztatott, segített. Mellettem meg ketyegett egy óra, siessek, mert az időm véges. "de dolgom még töméntelen, "még tenni, adni vágyom," Ezt versben is megtehetem oly sok szépség van e világon, már gondolataimat rímekbe faragom, életem alkonyán verset írogatok.  2024.