M. J. Kata /Márkus Katalin/ irogató blogja

  Hinni kell a lehetetlent, hogy enyém az egész világ, hajnali Nap első fénye, esti égen a holdvilág. "Lábam torpanj, ha vinne már" messze a végtelenbe, hol ismeretlen tájak várnak, új dolgok, hogy felfedezzem. Erős vagyok, mint erdők királya, aki büszke fejtartással áll az alkonyatban. Hiszek testem erejében, éveim bölcsességében, erős akaratomban, de mindenek előtt a jó Istenben. 2025.   Idézet, Gyarmathy Erzsébet Kék téli erdő című verséből. Versemet a Gold Pen Irodalmi Kör képes feladatára írtam. kép:Pinterestről

Hideg, havas a világ, mégis nyílik hóvirág, tulipán még hezitál, mi sem járunk mezítláb. Siess, siess, kikelet, hívd a meleg szeleket, láttunk havat eleget, "kergesd el már a telet." Mátyás lába romboló, jeget tör a nagy folyón, kispacsirta hírmondó, olvad már a hógolyó. Tavasztündér mosolyog, barka szirma szép bolyhos, érintése bársonyos, jókedvünk van, bolondos. 2025. Idézet: Gazdag Erzsi Télűző című verséből Versemet a Gold Pen Irodalmi Kör képes feladatára írtam. Kép: Pinterestről.