M. J. Kata /Márkus Katalin/ irogató blogja

Zöld fű között sárga pitypang, kicsi libák jönnek sorban, ez is sárga, az is sárga, be nem áll a libák szája.   Zöld füvecskét csipegetnek, ide-oda lépegetnek szélúrfi is arra kószál, megtréfálja a sok libát.   Kacarászva térül, fordul, pitypangokra kicsit ráfúj, érett pitypang tollpihéje, száll a kislibák fejére.   A kislibák csodálkoznak bóbitával szaladgálnak, szellő lányka is arra jár, pitypang pihe égbe száll. 2025. Kép: Pinterestől

    Ó, természet, oly csodás vagy, "zöld tenyeredben ringok én" testem betegségtől bágyadt, karjaidban most nyugodnék.   Megfáradt arcom ráncait tavaszi szél simogatja, űzné bajaim nyomait, mosolyomat csalogatja. Csodát alkottál Istenem, körforgása lenyűgöző, minden gondosan tervezett, egyszerű és elbűvölő.   Virágszirmokkal hajamban halk sóhajtással ajkamon, mert örök vagy, halhatatlan, hozzád röppen gondolatom. 2025.  Idézet, Hajnal Anna: Ki süt a nap című verséből. Kép Pinterest