Élő dalom
Én már segítő angyalka lettem, éji sötétben indulok csendben, végtelen egekben nincs otthonom, földi szeretteimért aggódom. Anyaszívem örök, halhatatlan, fiamért sóvárgok szakadatlan, alattam sötét házak, ablakok, én alvó gyermekemhez suhanok, Kedves maciját magammal viszem, álmában mosolyog kicsi kincsem, halkan dúdolgatom szép dalomat, könnyek áztatják angyalarcomat. Ha tehetném, ölembe vehetném " És fátyolpuhán" megölelgetném, szeretgetném, kicsit babusgatnám, halk dalommal álomba ringatnám. Kis szívében otthagynám dalomat, ha szomorú, hallhassa hangomat, megnyugodva nézne fel az égre, tudná, anyától jött segítsége. 2025. Idézet: Dapsy Gizella verséből kép: Pinterestről