M. J. Kata /Márkus Katalin/ irogató blogja

  K​inyitottam ablakomat, hogy elküldjem bánatomat, messze, messze vigye a szél fogadja be a kéklő ég.   Oly sokáig temetkeztem, minden barát elfelejtett, megbékélve éldegélek, szerelmet már nem remélek.   Felfrissítem látásomat, mosolyogva néz rám a Nap, bárányfelhők integetnek, alkony ege most a legszebb.   Gyönyörködöm a tavaszban, dalolok a madarakkal, virág illat finom balzsam, szép zöld fűben surran lábam.   A sok szépséget újra látom, lelkem nyugodt, nincs rossz álom, ami fájt, mind elengedtem, nem köti már gúzsba testem. 2025.