Rőzsehordók
Múltban kutakodva egy emlékkép villan, unatkozva álltam léces kiskapunkban, porzott a szekérút erdő felől jöttek, nyárvégi melegben tüzelőt cipeltek. Feslett csizmájában ember jött elsőnek, foga között pipa hátán köteg rőzse, fején a kalapja csurgóra állítva, kilógott alóla szép fekete haja. Színe hagyott inge, foltozott nadrágja, biz' nem hasonlított a cigány vajdára, kevéssel mögötte asszonya követte, lábujjai között út porát megszűrve. Nagy rózsás fejkendő haját eltakarta, sokráncos szoknyáját dereka ringatta, hátán nagy batyuban pujája ordított, vörös volt az arca, biztosan éhes volt. Mögöttük a sorban még három gyerek, villogott a szemük, ágakat cipeltek, kicsit féltem tőlük, hátrafelé léptem, addigra a mama ott termett mögöttem. Adjon Isten Gazsi! Álljál meg egy szóra, van itt némi kenyér, meg egy kis szalonna. Marcsa gyere velem, hívta be az asszonyt, adok neked ruhát, meg egy fejre valót. Én is mentem velük gyerekektől féltem, pedig nem bántottak, falták a kenyeret, árokp...