Ölembe hajtja a fejét
Csodálatos nap volt a mai, pihenjünk együtt kedvesem, szeretném öledbe hajtani mámortól lüktető fejem. Mint mindig, most is megelőztél, elcsented gondolatomat, szerelmesen ölembe dőltél, átöleltél két karoddal. Így néztük a szép naplementét, aranyszínű tüzes Napot, csillogó szemekkel nevettél, ragyogtak, mint a csillagok. "Kár kérlelni a "hatalmasokat"! ennél szebb már úgysem lehet, őrízzük a pillanatokat, szívünkben kap örök helyet. 2025. Idézet: Gyarmathy Erzsébet, A költőnek című verséből. Versemet a Gold Pen Irodalmi Kör képes feladatára írtam. Kép: Pinterestről.