M. J. Kata /Márkus Katalin/ irogató blogja

csendes alkonyon naplemente fényében szemek beszélnek halk szívdobbanás hullámok gyűrűjében egyre gondolnak örök hűségük  jelképe szerelemnek utolsó táncig 2025. kép Internetről

  Múltban kutakodva egy emlékkép villan, unatkozva álltam léces kiskapunkban, porzott a szekérút erdő felől jöttek, nyárvégi melegben tüzelőt cipeltek. Feslett csizmájában ember jött elsőnek, foga között pipa hátán köteg rőzse, fején a kalapja csurgóra állítva, kilógott alóla szép fekete haja. Színe hagyott inge, foltozott nadrágja, biz' nem hasonlított a cigány vajdára, kevéssel mögötte asszonya követte, lábujjai között út porát megszűrve. Nagy rózsás fejkendő haját eltakarta, sokráncos szoknyáját dereka ringatta, hátán nagy batyuban pujája ordított, vörös volt az arca, biztosan éhes volt. Mögöttük a sorban még három gyerek, villogott a szemük, ágakat cipeltek, kicsit féltem tőlük, hátrafelé léptem, addigra a mama ott termett mögöttem. Adjon Isten Gazsi! Álljál meg egy szóra, van itt némi kenyér, meg egy kis szalonna. Marcsa gyere velem, hívta be az asszonyt, adok neked ruhát, meg egy fejre valót. Én is mentem velük gyerekektől féltem, pedig nem bántottak, falták a kenyeret, árokp...

  Költészet világnapján elgondolkodom, miként születnek verseim a papíron. Gyötrelmesek a percek az órák, üres papíromra lámpa veti árnyékát. Fejemben hiába repülnek a gondolatok, rímekbe szedéssel viszont bajlódok. Lehunyt szemeim látnak sok szépséget, szinte könyörögnek, írjak róluk verset. Párszor ébren maradt velem az este, hogy versem születését meglesse. Ó, szegény este, sokszor pórul járt, mikor tollam nem pazarolta a tintát. Minden hiába, ha nem, hát nem, amatőr vagyok, nincs mit tennem. Múzsám ha van, sűrűn félrelép, hiába édesgetem, másfelé néz. Egy dolog vigasztal e jeles napon, verseskötetek sora a polcomon. Nagy költőink gyöngyszem versei ma este is feledtetik kudarcaim. 2025. 03. 21. Kép a Pinterestről

Furcsa dolog történt ma velem, nem ébresztett az a fránya vekker, így amikor magamtól felébredtem, majd megállt a szívverésem. Tizenegy óra múlt pár perccel, és én még nem reggeliztem, ám, ez lenne a kisebbik baj, iskolába sem mentem ma. Gyorsan fejemre húztam a takarót, ha már így esett, alszom még egy jót. Szempilláim ólom nehezek lettek, gondolataim újra az álmok színes ösvényén tekeregtek. Ezzel még nem is lenne baj, ha nem üldözne a tanári kar. Matektanár körzővel fenyeget, kihagytad a felmérőt, te rossz gyerek! Mögötte a biológia tanárnő egy csontvázzal közeleg, hol volt az agya, gyorsan mutasd meg! A többiek pedig nyomultak utánuk, ijedtemben a vekkert vágtam hozzájuk. Az bizony egyfolytában berregett, én pedig rémült szemekkel ébredek, vörös hajam, majd lángra lobban, veríték folyik rólam patakokban. Ám a dühös tanárok helyett, anyukám ijedten nézeget. Mi történt kisfiam, életem virága, olyan a hajad, mint a szénaboglya, takaródat görcsösen markolod, ideje felkelni, s inni a ka...

Csodálatos nap volt a mai, pihenjünk együtt kedvesem, szeretném öledbe hajtani mámortól lüktető fejem. Mint mindig, most is megelőztél, elcsented gondolatomat, szerelmesen ölembe dőltél, átöleltél két karoddal. Így néztük a szép naplementét, aranyszínű tüzes Napot, csillogó szemekkel nevettél, ragyogtak, mint a csillagok. "Kár kérlelni a "hatalmasokat"! ennél szebb már úgysem lehet, őrízzük a pillanatokat, szívünkben kap örök helyet. 2025. Idézet: Gyarmathy Erzsébet, A költőnek című verséből. Versemet a Gold Pen Irodalmi Kör képes feladatára írtam. Kép: Pinterestről.

  Hinni kell a lehetetlent, hogy enyém az egész világ, hajnali Nap első fénye, esti égen a holdvilág. "Lábam torpanj, ha vinne már" messze a végtelenbe, hol ismeretlen tájak várnak, új dolgok, hogy felfedezzem. Erős vagyok, mint erdők királya, aki büszke fejtartással áll az alkonyatban. Hiszek testem erejében, éveim bölcsességében, erős akaratomban, de mindenek előtt a jó Istenben. 2025.   Idézet, Gyarmathy Erzsébet Kék téli erdő című verséből. Versemet a Gold Pen Irodalmi Kör képes feladatára írtam. kép:Pinterestről

Hideg, havas a világ, mégis nyílik hóvirág, tulipán még hezitál, mi sem járunk mezítláb. Siess, siess, kikelet, hívd a meleg szeleket, láttunk havat eleget, "kergesd el már a telet." Mátyás lába romboló, jeget tör a nagy folyón, kispacsirta hírmondó, olvad már a hógolyó. Tavasztündér mosolyog, barka szirma szép bolyhos, érintése bársonyos, jókedvünk van, bolondos. 2025. Idézet: Gazdag Erzsi Télűző című verséből Versemet a Gold Pen Irodalmi Kör képes feladatára írtam. Kép: Pinterestről.